Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1623/1625 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 41. (Debrecen, 2010)

szokás szerint kötelezik magukat arra, hogy ezután semmi okot nem adnak a perpatvarra, és a későbbiekben szent és istenfélő életet élnek. Oláh (Oláh) Györgyöt a feleségével, akik ennek az igen súlyos viszálykodásnak elindítói voltak mindkettőt 40 forint nyelvváltságban marasztaljuk el és terheljük meg, és szigorúan megtiltva azok fenekedését, elküldjük őket.

519. oldal

Június 27.

1. Tamás, az érpályi (Erpalj) Péter szolgálója a Varga (Varga) Jánosné gazdájának, Barbara nevű szolgálólányával szemben, hogy ötét az szolgáló oldó-kötönek mondta volna, tanúkkal bizonyítsa.

2. Tamási (Thamasij) István, Balog (Balog) János és Dobonyi (Dobonij) Mihály, sámsoni (Samsonienses) lakosok, a Csukát (Czukat) Lénárt zálogos jobbágyai, hogy ebben a városban lakjanak elhagyták korábbi lakhelyüket, a város régi privilégiuma szerint miután letették a 33 dénárt beírták őket a többi lakos tagjai és száma közé.

Július 22.

3. Péntek (Pentek) Bálint felperes és a Tordai (Tordaj) Mihály felesége között az ő rágalmazása dolgában határozat született, tudniillik a felperest a feleségével együtt méltatlanul vádolták meg a megbízható tanúk alapján. Mindkét fél bizonyítsa állításait, ahogy a prókátorok állították. Tehát augusztus 1-én miután a vallomásokat nyilvánossá tették és elolvasták ezt az ítéletet hirdették ki. Először a felperes bizonyította, hogy az alperes által a tisztessége és becsülete ellen elkövetett rágalmazás megtörtént, nem tagadja. Az alperes pedig ezzel szemben mindent bebizonyított eléggé nyilvánvalóan a szavahihető tanúk által. Hogy tudni illik Péntek Bálinnak hamis iccével mért az mérték fenékre viaszot öntött Parlagon, másodszor mert hamisan is esküdt meg valami adósság fizetésében, kiért Parlagon meg is fogták volna, ha mind urastul el nem szöktek volna. Tehát a bíró úr törvénnyel keresi és kiszabja a büntetést. Mivel így állt a dolog, a szenátus könyörületből és bizonyos jámbor és tisztes férfiak közbenjárásától megengesztelődve a férjnek és a feleségnek egyaránt kiszabták a 15 nap egyházi vezekléses büntetést. A férjet pedig, mivel nem ő követte el, de társa volt felesége bűnének, miután megengesztelte az Istent és az eklézsiát teljesen felmentették.

Július 27.

4. Egy bizonyos nánási (de Nanas) Süldő (Süldő) Lőrinc nevű hajdú, felperes és a felesége között, paráznaság bűnében való rajtakapás dolgában így határoztunk. Mivel Süldő Lőrinc az feleségén való törvénykezést megengedvén, bizonyos kondíciókkal neki megengedett, hogy tudni illik az eklézsiáiul neki felmentést nyerjenek.

83