Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1620-1622 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 40. (Debrecen, 2008)
1. Szegedi (Zegedi) most Mikepércsi (Mjkeperchiensis) Bálint deák velünk szemben személyesen megjelenve minden terhét, bármely meglévő dolgát figyelembe véve, magára vállalva és mindenekért felelve olyan vallomást tett, hogy ő az ő szőlőskertjét, mely kívül esik a városon, a Német (Nemet) utca végén, a Varga (Varga) Balázs és Kecskeméti (Keczkemetj) Mihály deák szomszédságában fekszik és található, s ennek egy részét nem oly régen Szegedi Gáspárnak odaadta adóssága fejében örökös becsű szerint 23 forintra értékelve jog szerint, most pedig ennek az említett kertnek fennmaradó egész részét és teljes tulajdonjogát teljesen és egészében odaadta, eladta és elidegenítette örökös jogon Szegedi Gáspárnak 29 forintért, amit megfizetett és meg is váltott, ezen beírás tansága szerint ellentmondás nélkül. Az egész 52 forint 25 dénárt tett ki. 2. Lipsiai (Lipsiaj) Péter könyvkötő mostohaanyjával szemben az előző évben a fivérével Pállal szemben az atyai javak szétosztása ügyében indult és végsőkig vitt per megújítása végett gondoskodott róla, hogy új rendeletet hozzanak, a törvény pedig annak helytelen előterjesztését érvénytelenítette. 3. Március 6. Az esküdtbírák szenátushoz fellebbezett határozatát Csubro (Czubro) Istvánné és Zöld (Zold) Jánosné között a vádaskodás ügyében a szenátus helyeselte és jóváhagyta. 305. oldal 1. Katona (Kathona) Jánost és Király (Kiralj) Mihály feleségét, Katalint rajtakapták egy nyilvánvaló házasságtörésen, az ezelőtti nyomorult életüket a tanúk rájuk bizonyították, és elmarasztalták őket. Törvény által megvádolták és megszentenciázták őket, mindkettőjük könyörgésére pedig Isten engedelmével és kegyelmével az említett házasságtörők fiaira és lányaira tekintettel több ízben a fövesztés büntetését enyhítették és vesszővel nyilvánosan komolyan megvesszőzték őket azzal a feltétellel, hogy a városból mihamarabb kimennek, különben három nap után ezzel a meggondolással a korábbi ítéletnek alávetik és kötelezik magukat. 2. Aszalós (Aszalós) Szürszabó (Zürszabo) Péter, Zámori (Zamorij) Szabó (Zabo) János és Csörlő (Czörlö) János hárman Váradon (Varad) létekben, ott való hites céhbeli emberek előtt ejtettenek volt olyan szót, hogy az Kerékgyártó (Kerekgiarto) Mátyás fia Szabó (Zabo) Gáspár, ki most Váradon akarva az szűrszabó mesterek közé magát beadni, hogy Szabó Gáspár fattyú is volna, kit egy szolgáló leánnak csinálsz volna, mely ifjú legény Szabó Gáspár onnan ide haza jővén, mind az három személt az rajta tött rágalmazásért élőnkben citála, és miért hogy semmit magok mentségére nem hozhattak fel, hogy ők, nem mások volna reája azt az gyalázatot. (Holott az elmúlt 1618. esztendőben ugyan ezen reáköltött gyalázat alól az törvény ötet teljesen felmentette, az atyás leány penig megplengéreztetett hazugságáért). Ennek okáért az törvényiül megijevén és jámbor fő embereket hozzá kérvén, Szabó Gáspárt mint jámbort megkövettek az szék színén, tisztességét megadták, magokat arra kötvén egyenként 20 forint büntetés terhe alatt, hogy többször soha azt meg nem újítják. 3. Március 14. Szalontai (de Szalonta) Kis (Kjs) Mihály földműves a mi oppidumunkba bejött, hogy itt lakjon és a város tagjai közé nyilvánosan beíratta magát, s mivel biztosan a nemes Toldi (Tholdj) György jobbágya volt, lefizette a 33 dénárt.
