Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1620-1622 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 40. (Debrecen, 2008)

állandóan feszültség volt, ezért törekedtek szabályzatukat különböző fórumokon megerősíttetni. A posztóiparon belül tovább erősödött a mesterségen belüli munkamegosztás. Bethlen Gábor 1623-ban megerősítette a szabó-és posztónyíró céh korábbi kiváltságait, mely hosszú időre biztosította a zavartalan munkát, valamint az árukereskedelem egyeduralmát Debrecenben és a Tiszántúlon. Posztófajták, textilneműk sokaságáról olvashatunk a jegyzökönyvek lapjain (1620: 269/2, 222/2, 223/2, 254/4, 224/4; 1621: 295/2). Az írásos források az ötvösmunkák gazdag választékáról is tudósítanak. Igen kedveltek voltak a virágos, gyöngyös, zománcos munkák, illetve az ilyen munkával készülő kapcsok, pártaövek és párták (1620: 220/3, 231/1, 278/3; 1621: 303/2, 317/2, 321/5, 322/2; 1622: 374/1, 390/1, 400/2). Ez utóbbiak szinte elengedhetetlen kiegészítői voltak a tisztességes öltözetnek, s majdnem mindenki (a kisgazdák és iparos-kereskedő elemek rétegétől fölfelé) rendelkezett ilyen ezüsttárgyakkal. Az 1620-1622. évek jegyzőkönyvi bejegyzéseinek nagyobb részét elsősorban a magisztrátus előtt lefolytatott perek kivonatai teszik ki. A polgári perek közül a leggyakoribb az adóssággal és a kezességgel, valamint a hagyatékokkal kapcsolatos ügyek. A magán büntettek közül a becsületsértés, rágalmazás, míg a büntető ügyek közül kiemelkedően sok a lopás. A lopás mellett a paráznaság és a házasságtörés fordul elő nagyobb számban a jegyzőkönyvekben (1620: 233/3, 251/3; 1621: 305/1, 339/3, 340/1; 1622: 386/3, 414/2, 427/4). Érdekességképpen elmondható, hogy boszorkányperrel nem találkoztunk, viszont elég sok asszonyt vádoltak meg varázslással, „táltos ördöngösséggel" (1620: 249/1; 1621: 321/3,326/3,331/4, 337/1-2; 1621:250/2, 258/2). A források közlésénél együtt alkalmaztuk a múltbeli beszédet és a jelenbeli helyesírást. A családneveket a mára kialakult alakban közöltük, s zárójelben megadtuk a név eredeti alakját is, még akkor is, ha nem volt lényeges eltérés az eredeti és a mai névalak között. A földrajzi neveket is mai átírásban közöltük, utána zárójelben szerepel az eredeti alak. Kérdőjelet tettünk a forrás alapján nem, vagy nehezen értelmezhető, bizonytalan olvasatú szövegrész, szó után. Felkiáltó jelet tettünk a meglepő tartalmú szövegrész, szó után. Az eredeti szöveg kihagyását is feltüntettük (—). Az oldalváltást akkor jelöltük, amikor a jegyzőkönyv is utalt rá.