Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1620-1622 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 40. (Debrecen, 2008)

helyzetét, így 1622-ben felmentette a kincstári adó fizetése alól, amit a Szepesi Kamarának kellett volna fizetnie. Jóindulatáról többször tanúságot tett. Először 1616-ban megerősítette a Báthory Gábor által 1613-ban kelt, a város szabadalmára vonatkozó kiváltságlevelet: „... hogy régi szabadalmaikban, törvényes szokásaikban, minden város határán belől lakó polgárok sértetlenül megtartassanak...". 1617-ben kopjás vitézeket küldött, hogy a várost megszabadítsa a török portyázó csapatoktól. 1618-ban közbejárt a város érdekében, hogy a török az adóból 1000 forintot elengedjen, 1625-ben pedig az előző évek elemi csapásainak enyhítéséül és hűségük jutalmául kiadja a város jogait megerősítő kegylevelét, melyben felmenti a város polgárságát az országa területén minden eladásra kerülő jószágnál az adó és vám fizetése alól. Bethlen Gábor bőkezűségének köszönhető, hogy felépült az 1564-ben leégett Nagytemplom. Nem véletlenül ragaszkodott tehát Debrecen a fejedelem személyéhez: ezt kívánták gazdasági és vallási érdekei. A Bethlennel való jó kapcsolat persze nem akadályozta a város vezetőit abban, hogy Bécsben és Prágában is meg ne forduljanak embereik. Ennek eredménye volt többek között az, hogy II. Ferdinánd 1622-ben megújította II. Mátyás pátensét, így az alföldi kereskedők zavartalanul vihették marháikat a Vágón túl Bécsbe vagy Morvaország felé. Több bejegyzés tanúskodik arról, hogy a kereskedők a Dunán és a Tiszán is szívesen szállították áruikat (1620: 275/1; 1621: 299/1; 311/2, 315/1, 323/3). A Dunán történő szállítás jellemzője az volt, hogy több kereskedő állt össze egy-egy alkalomra, és közösen egy hajón fuvaroztatták áruikat. Nemcsak a költségek lettek ezzel kisebbek, de a biztonság is megnövekedett, hiszen a partraszállás után bizonyára együtt folytatták útjukat. A marhakereskedelem mellett fontos kiviteli cikkeknek számítottak a város kézművesei által előállított termékek. A 17. század derekán már 17 céhbe tömörültek a debreceni mesteremberek, ezek közel 40 féle mesterséghez értettek. A megnövekedett kereslet a kézművesipar további fejlődését és differenciálódását vonta maga után. Céhszabályzatok sorát olvashatjuk a jegyzőkönyvekben (1620: 312/7, 227/2-4; 228/6, 244/2; 1621: 320/1, 321/5, 329/4, 333/1; 1622: 364/3, 426/6). Bethlen Gábor 1620-ban új törvényeket adott ki a debreceni kovács-, csiszár- és lakatgyártó céh számára. 1621-ben a varga céhből kivált a foltozó vargák és mesterlegények társasága, így külön rendtartást kellett kiadni a varga legények számára. A debreceni mészárosokról is többször olvashatunk, főleg 1620-ban: 213/7, 227/2, 277/3. A céh és a városi tanács között