Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1620-1622 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 40. (Debrecen, 2008)

December 7. 1. Erzsébet, tisztes asszony, a Somogyi (Somogij) Mihály özvegy felesége velünk szemben személyesen megjelent a dolog jövendő emlékezete végett írást tett ily módon. Hogy az ő megholt Somogyi Mihály urának mindenféle javai és háza is [mely vagyon itt, Debrecenben (Debreczen) az Csapó (Czapo) utcában, mostan Hatvani (Hatvanj) János és Lakatgyártó (Lakatgarto) Bálin tné háza között] kit feleségétül való fiai között megosztatván, mivel hogy neki három fiával jutott az háznak három fele, az ház penig egészében 725 forintra becsültetett, az ház árának felét, úgy mint hatvan harmadfél forintot az több árváknak alkuvás szerint letötte, és megfizette, immár azért az ház neki három fiával egyetemben saját örök, az melyhez az több atyafiaknak semmi közök nincsen, mert ök az ő porciójukat felvötték és vele meggyezésük is lőttének, testamentumba írják. 2. Mi az néhai Ötvös (Eötvös) Mihályné, Anna asszony Ökrös (Eökrös) Máté és Ökrös János teszünk ellene vallást élő nyelvünkkel, szabad akaratunkból, hogy Somogyi (Somogi) Mihálynak halála után felesége és ez fiai között való megosztozásban, az mely 141 forintja Somogyi Péternek, Ökrös Kata asszony feleségétül való fiának készpénzzel és kalmár marhával jutott, azt az megmondott Somogyi Péter szabad akaratjából adta mi nekünk kezünkben ilyen formán, hogy valamíg neki kedve és akaratja tartja, nálunk hágja ez szabadoson, hogy élnénk vele ily kondícióval, hogy ez jelen való esztendőbeli Szent Mihály napján kezünkhöz vévén, ettül fogva esztendőnként tartozzunk reá adni 15-15 forintot szükségére. Ennek penig nagyobb erősségére kötjük egyenlő akaratunkból, ez mi Várad (Varad) utcában levő kis házunkat, az kiben most lakunk, hogy ha ez üdő alatt mi szerencsétlenség esnék rajtunk, kitül Isten oltalmazzon, azon házunkhoz mindenek ellen 351. oldal és minden törvénybeli orvosság ellen hozza mely haszonért és az náluk lévő sommáért elégtételt tétethessen, és senki addig az mi örökségünkhöz köze ne lehessen. Testamentumba írják. 1. Jankafalvai (de Jankafalva) Farkas (Farkas) Pál, Nagymarjai (de Nagj Maria) Fekete (Fekete) Mihály, valamint a bihari (de Bihar) Szabó (Zabo) András pelbárthidai (Pelbarthidaij) Botos (Botos) Ferencnek, Botos István fiának, Itt Debrecenben (Debreczen) Szűcs (Zűcz) Mártonnál lévő pénzét, jószágát, az ki immár megholt, saját vérsége jogán Nadányi (Nadani) Zsigmonddal szemben ne adják ki, tiltsák le. A dolgok emlékezetére 2. Isten kegyelméből eltelt ez az 1621. év, mely szomorú és gyászos, háborúknak és veszedelmeknek zűrzavarával teljes, az ég irgalmatlansága a folyók szüntelen és szokatlan áradásaival együtt és a szakadatlan esőkkel csaknem teljesen eláztatta, a megromlott pénztől a földművesek csaknem egész munkája szertefoszlott, elpusztult és tönkrement, a gabonák minden fajtájából hiányt szenvedtünk és drágaságot okozott csaknem az egész országban. Annyira, hogy végül olyan szörnyű pestis ütötte fel fejét, hogy 4 hónap alatt szeptember kezdetétől csaknem egészen az elkövetkező 1622. év