Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1608-1609 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 36. (Debrecen, 2005)

viszálykodás. A büntető perek többsége lopásról, csalásról, hamis vádaskodásról szól. A paráznaság esetében többször halálbüntetéssel fenyegetőznek, de megvalósítására nem találtunk példát, a vesszőzés viszont többször előfordul. Több példát találtunk a függetlenedni vágyó ipartestületek és a városvezetés közötti konfliktusra. A mezővárosi magisztrátus bíróságának illetékességét nemcsak a magánfelek, de a céhek is elismerték, pedig önálló testületek voltak, s általában kiváltságleveleik biztosították a kibocsátójuk bírói hatalmát. A két jegyzőkönyvben többek között a vargák, kovácsok, mészárosok, szűcsök, szabók és hentesek vitájában találunk ítéletet. A nemesek feletti bíráskodás már sokkal kényesebb kérdés volt. A beköltözött nemesek igyekeztek jogaikat érvényesíteni, ami azonban sértette a város kiváltságait, önkormányzatát. A Debrecenben élő nemesek fölött a bíráskodás jogát a város főbírája gyakorolhatta. A közterhek viselésében azonban nem volt kivétel. Találunk említést az enyingi Török család 1561-62. évi perére egy debreceni sütőházzal kapcsolatban, a boldogfalvai telepesekről, akiket a Tarkányi család zálogosított el jobbágyostul, s mely falu 1657-ben magától megszűnt létezni és beolvadt Debrecenbe. A város gyarapodásának fő pillére a kereskedelem volt, amely az elmúlt évek szokott képét mutatta. A csupán árokkal és tövises töltéssel körülvett Debrecen Kelet-Magyarország kereskedelmi központja volt: itt cseréltek gazdát az Alföld, a Felvidék és Erdély árui. A Felvidék szabad királyi városai s rajtuk a Lengyelország felé irányuló kereskedelem mellett számottevőnek a nyugati irányú forgalmat tekinthetjük. A marhakereskedelem mellett kiemelkedő szerepet töltött be a bor-, a só-, és posztókereskedés is, a kézműipari termékekről nem is beszélve. Debrecen gazdasági kapcsolatainak kiterjedtségére utal a helynevek sokszínűsége. Ez a virágzó mezőgazdasági árutermelés és kereskedelem a kézművesipar tevékenységének fellendülését is elősegítette. A város lakosságának 45%-a folytatott ipari tevékenységet. A jegyzőkönyvben felsorolt arany-és ezüsttárgyak az ötvösök munkáját dicséri. A foglalkozásra utaló nevek sokasága bizonyítja a mesterségek jelenlétét a városban. Művelődéstörténeti szempontból több érdekes leírást találhatunk vagyonmegosztásról, illetve vagyonleltárról A datálással kapcsolatban meg kell még jegyeznünk, hogy ugyan a jegyző többnyire a naptárhoz igazodik, de egy-két esetben felcseréli, illetve ki is hagyja a törvénykezési napokat. Vajon valóban nem ülésezett a magisztrátus, vagy a nótárius tévedett? Hogyan kerültek az 1609. év végére a január 13-i és március 30-i bejegyzések, amikor már bevett szokás volt a naptári és közigazgatási év egybeesése. Magyarázatul szolgál, ha tudjuk, hogy miképpen jöttek létre a protocollumok: a tárgyalt ügyekről feljegyzéseket készítettek, s azokat később köthették egybe, vagy másolták át, ami magában rejti a tévedés lehetőségét.