Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1606-1607 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 35. (Debrecen, 2002)

nyilván bosszút nem áll. mely békességet közöttök így elvégezvén mindkét fél 1606. június 18.-án bíró uram előtt véghez vittenek, Molnár István az asszonyt megköveti, és az követségnek utána a megemlített 40 forintot megadá, és mind az adott fél az békességre minden engedelemmel és szabad jóakaratjokból ez dolgot az város könyvében állandóan beíratták, úgy hogy ha az ember haláláért Molnár Istvánt valaki perlené, háborgatná, tehát az asszony tartozzék megoltalmazni Molnár Istvánt. 1. Keresztény (Keoreztien) Miklós prókátornak vallja Kása (Kasa) Mártont Márton (Marton) János és az több szekeresek ellen. 2. Dániel deák ügyvédjének vallja Varga (Vargha) Lászlót Nagy (Nagj) Máténé ellen. 3. István cigány vajda és Kozák (Kozák) György között törvény lett, hogy az ellopott lovat, kit István vett volt, az az 10 lopott maga volt, melyet el is adott volt 14 forinton 40 pénzen, erdőjártában megtalálta az lovat akitől ellopták volt nem az cigánnal, hanem másnál, végtére az cigány előhíva Kozák György mondván te adtad el az én lovamat, én mást nem keresek, hanem az én lovamat valameddig eladtad, add meg az én pénzemet, te az kinek adtad, te is kerested meg az te pénzedet, az lovat az cigány adta volt el 17 forintért és az törvény az cigánnyal 156. oldal 12. mind a 17 forintot Kozák Györgynek visszaadta. Június 19. 1. Zongo (Zongho) Ferencnek prókátornak vallja Kása (Kasa) Mártont Tóbiás (Tobias) István ellen harmad napra felelni ment szolgai dolog, Tóbiás István az boldogfalvai (Bodoghfalva) prókátort vallja. 2. E két dologban így határoztunk. Egy adós levelet tagadván, hogy ü nem adott volna, harmad napra Zongo (Zongho) Ferenc bizonyítsa meg, hogy az adós levél Tóbiás Istváné, és ü adta. 3. Nagy (Nagj) Mihály Imre deákot vallja prókátorának Péter (Péter) László ellen. 4. Hegyesi (Hegjessi) Nagy (Nagj) Mihály és László (Lazlo) Péter között törvény lött egy ökör felől, mely ökröt vett volt Nagy Mihály Péter (Péter) Lászlótul, azt az marhát megtaláltuk Nagy Mihálynál valami káros emberek, és tőle törvénnyel elvöttek és az pénzt vissza kell adni Nagy Mihálynak harmad napra. 5. Tamás (Thamas) Máté Kása (Kasa) Mártont vallja prókátorának Asztalos (Aztalos) Pál ellen. 6. Ismét Asztalos (Aztalos) Pál János deákot vallja prókátorának Tamás (Tamás) Máté ellen. 7. E két peresek között tisztesség dolgában harmad napot hagyott az törvény az feleletre. Június 22. így határoztunk. 157. oldal hogy harmad napra mindkét fél bizonyítson feleletek szerént. 1. Kalmár (Kalmár) Lászlóné, Anna asszony Kása (Kasa) Mártont vallja prókátorának Tegez (Teghez) István ellen. 2. E két fél között ilyen törvény mondatott, hogy Tegzes (Tegzes) Jánosné bizonyítsa meg azt, hogy az ü leányátul maradott portékát az ü vejétől, Tegzes Istvántul hír nélkül nem vitte el, hanem hitével Tegzes Istvánnak ha ezt megbizonyítja, hogy hírrel vette el, tehát nem marad semmi az asszony, de ha hírrel nem vette el Tegzes Istvántól tehát hírével kell vissza vinni, és az marhák, portékák közül Tegzes István az mit övének mond tehát azt hitével válassza ki, és az leszen sajátja. 3. Udvar (Udvar) Mátyásné és Varga (Vargha) Pálné között ilyen törvény lött, tudni illik, hogy ezelőtt való időkben mind az két peres asszonyok Tamás hídon (Thamas) laktanak, és ott laktokban Udvar Mátyásnénak volt adós Varga Pál valami pénzzel, Varga Pál megholt, és holta után Udvar Mátyásné holta után Varga Pálnétul valamilye volt az ő