Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1597-1598 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 34. (Debrecen, 2002)

tagot" írták be. (1598: 467/3. reg.). Még bővebben szól a harmadik bejegyzés: „Bodó Bálint debreceni jobbágyságra adta magát, azért a többi polgártársunk és a város jobbágy tagjai közé írjuk és számítjuk." (1598: 497/9. reg.) A szöveg azért nehezen értelmezhető, mert ugyanazon szövegben egymás mellett áll a polgártárs (concivis) és jobbágy (jobbagio) megnevezés. Debrecennek ugyanis, mint földesúrnak Szovát falu már birtoka volt. De bírt már évszázados múltú adománylevéllel éppen ez időben lakatlanná váló, de még bizonyíthatóan lakott birtokokat is. Mészáros László 1598-ban a Szabolcs megyei Mártonfalvárói „adta magát Debrecen mezővárosi (oppidum) jobbágyságra, tehát a többi polgár sorába, mint új tagot beszámítottuk". (1598: 505/12. reg.) A mezőváros lakóit cíviseknek nevezik a jegyzökönyvek, viszont a nevek mellett gyakran találkozunk a circumspectus és providus jelzőkkel. Az előbbi mindig tekintélyes, vagyonos polgárt jelöl, de néha mellette van a nobilis jelző is. (1597: 321/2, 3., 5., 8; 1594/1., 2.). 1598-ban két nemes (nobilis) asszony hívja perbe a város egyik szenátorát, akik providus jelzővel illetnek. (1598: 418/3. reg.) Lehet - de csak feltevésként kockáztatjuk meg -, hogy ez a jelzőkbeli megkülönböztetés a közel félévszázada tartó viszálykodás egyik jele. 1561 óta ugyanis a szenátus élni akart a János Zsigmond által adományozott jogával, a magisztrátus bíráskodási illetékességével a mezővárosba beköltözött nemesek felett. Ezt Báthori István fejedelem 1582-1584 között ismételten megerősítette. Éppen ezekben az években szerzi meg a mezőváros a két nemesi telek feletti birtoklás jogát véglegesen (Oklevelek Debrecen város és a nemesek viszályához. HBMLT Évkönyve, XXI. 1994. 34. 1.) Egy gyomai mezővárosi polgár, felperes és Bánrévi Lőrinc debreceni szenátor közötti perben az alperes szenátor hivatkozik arra, hogy ő nemes személy, akit a mezőváros bírósága előtt nem lehet perbe fogni, mert felette a megyei törvényszék ítélhet. A tanács azonban úgy döntött, hogy a nemességét hitelesen nem bizonyította be, ezért köteles a perbehívást elfogadni. (1598: 558/10. reg.) A korábbi (1595-1596) évi magisztrátusi jegyzökönyvekbe (Db. 2001. 5. 1.) ismerjük az első jegyzőnek nevét, Deák Istvánt, aki tekintélyes vagyonú polgár és a felesége is kalmár asszony. Alighanem meghalt, mert 1597. február 7-én nemes Tibay Istvánt szerződtették a jegyzői tisztségre (1597: 286/1. reg.) A jegyzőkönyvben még két jegyző, Takács Ferenc és Kántor János jegyző nevével találkozunk, de ezek aligha voltak debreceniek. (1597: 294/5., 296/1. reg.) Azt viszont tudjuk, hogy a jegyző több ízben volt a várostól távol. Ez idő alatt az írnok (vagy írnokok) vitték a tollat a tanács ülésein, de a jegyző vezette be a határozatokat a jegyzőkönyvbe. 1598-ban Deák (Literátus) Tamás úrnak a perben forgó pénzt őrzésre átvette a bíróság előtt. (1598: 548/1. reg.)