Katonai tábortól a mezővárosig - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 31. (Debrecen, 1999)

Ami új ebben a többségében hadirendtartás jellegű szabályozásban az, hogy a kapitány az alatta szolgáló hajdú vitézeknek a magánjogi pereiben egyben elsőfokon bírói fórum is. ítélete ellen fellebbezni másod, de végső fokon a főkapitányhoz lehet. Mivel a korszak általános felfogása szerint, ítéletet csak testület hozhat peres ügyekben, a kapitánynak, "hogy a törvényes igazság szolgáltatásban jobb módja lehessen, maga is 12 főlegényt esküdtessen a törvények meglátására". A vérontással járó testi sértés büntetése 12 forintig (vérbírság) a törvényszék dolga, a bírság harmada a kapitányé, a többi " a törvény tevőké legyen " (5-6 p.) A zárófejezet világossá teszi, hogy a megtelepedés idején a hajdúság már szociálisan rétegzett társadalom. A kapitány kötelessége a jó vigyázás. Éberség mellett, mint "jó vitéz emberhez illik" részrehajlatlanul ítélkezik, "szegénynek boldognak (gazdagnak)" egyaránt igazságot szolgáltat. 16 Az említett öt hajdúhelynek - Böszörményről még nincs említés, Dorog pedig később kapja meg a Thurzó nádor kiváltságlevelét - a kialakuló igazgatási szervezetéhez ez az utasítás rajzolta meg a körvonalakat. Egy nemzedék múlva már a hajdúvárosok igazgatási és igazságszolgáltatási szervezete ezen az alapon kifej lődöttnek tűnik. 17 A szabályzatot követő évtized, a tokaji uradalom birtokaira települt öt hajdúvárosnak legzavarosabb korszaka. Egyrészt a sorsuk is bizonytalan, mert mind az öt egykor töröknek meghódolt helyen van. A zsitvatoroki béke ugyan 1606-ban megszületett, de a végrehajtása egy évtizedig várat magára. A porta és a bécsi udvar között a végrehajtásra folyó tárgyalások hírei nemcsak a hajdúkat, hanem a felsőmagyarországi rendeket is aggodalommal töltik el. Ezt a rendek 1615-ben az uralkodóhoz tett folyamodásukban ki is fejtették. A Forgách Zsigmond főkapitány által Kassára összehívott gyűlésükben figyelmeztették az uralkodót, hogy a végvárvonal őrségen kívül semmiféle katonasága nincsen. A vonal előtt egyetlen akadály a hajdúság kerített városai. Ha a török hatalom követelése szerint a hajdú városok palánkjai elrontásával az ottani vitézeket a török hódolásra kényszeríti, az a donatiokat semmivé teszi, azok nem tartják meg az uralkodónak tett hűségesküjüket, az egész Tiszántúl való földet maguk mellé esketik s nem csak Felsőmagyarország, de még Morvaország és Szilézia is veszélyben forog. 18 A hajdúk nyugtalanságát az is növelte, hogy közjogi állásuk, a rendi társadalom hierarchiájában elfoglalt helyük is bizonytalan volt. Szoboszló esetében az adomány levél intézkedett a nemességük felől. A bécsi békében a fejedelem adománylevelei érvényét az uralkodó és az országgyűlés törvénybe iktatta, de Szabolcs vármegye a területén levő többi hajdú helyet maga joghatósága alá tartozónak tartotta. Thurzó György nádor, a Nádudvaron, Nánáson, Szoboszlón és Böszörményben lakó hajdúvitézek és a vármegye nemesei közti perek és vitás ügy elintézésére ezért parancsban határozta meg a bírói eljárást. A parancs elrendelte a hajdúk közé szökött jobbágyok haladéktalan visszaadását. De ennél is lényegesebb - a következő évtizedekben