Katonai tábortól a mezővárosig - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 31. (Debrecen, 1999)

is. Az alsófokú igazgatási és rendészeti feladatokat, az egyházfi (aki egyik tanácsbeli), a tizedesek, a vajda és a város szolgái látják el. Az államhatalom által megkövetelt feladatok ellátására új tisztségviselőkről is szó esik. Ezek is fizetést vagy adókedvezményt kapnak. A szállásosztó, a katonai beszállásolás, a tolmács a hadifuvarozás intézője. Nem világos azonban a marhabérszedő feladata. A városi karhatalom vezetője a strázsamester, az ármásokkal, a város szolgája a tanács zavartalan működéséért felel. A határbeli rend felügyeletét a mezőbíró látja el, mező, erdő- és dinnye - csősz segítségével. A tanács fogadta fel, de a lakosok egyenként fizetik - az általa megállapított bér mellett - a közösen legelőre hajtott állatok, a naponta hazajáró csordák, csürhék, a legeltetési időszakban éjjel nappal legelőn háló ménesek, gulyák őrzőit. 65 Az adófizetés rendszeressé válása utáni években fegyveres szolgálat kötelezettsége megszűnt. A városok igazgatási szervezete fokozatosan az adókivetés és behajtás kívánalmaihoz kényszerült igazodni. Sajnos ezekből az évekből a jegyzőkönyvekben erről nincsen szó. Ugyanúgy homályban marad - a további kutatás feladata lesz tisztázni - a kialakuló központi felügyeleti szerv, a szepesi kamara és a városok közti viszony fokozatos erősödését. A század végén a városok felett a területi autonómia, a Hajdú- kerület igazgatási és igazságszolgáltatási szerepe is megnőtt. Az 1698-ban hozott, mind a hét hajdúváros küldöttei által elfogadott és nyilván kötelezővé váló rendtartás annak a jele, hogy a rendi társadalom autonóm, területi igazgatási és igazságszolgáltatási szervezeteihez a vármegyékhez hasonló szervezet kialakulása már jelentősen előrehaladott állapotában van. 66 A Rákóczi szabadságharc alatt a hajdúvárosok jogi állapota és kötelezettsége lényegesen megváltozott. Fegyveres szolgálatuk ismét visszaállott, számuk is megnőtt, mert a fejedelem Nagykállót 1704-ben kivette Szabolcs megye joghatósága alól és nyolcadikként a hajdúvárosok sorába iktatta. 67 A városok feletti felügyeletet a fejedelem által kinevezett biztos látta el. Az ő feladata volt a városokra kivetett fegyveres szolgálatra kötelezettek kiállításának szorgalmazása, majd 1705. után a hajdúvárosok által kiállított ezred állátásának és zsoldjának biztosítása. A szabadságharc alatt a hajdúk nem voltak kötelesek személyszerint fegyvert fogni. A városok által kiállított ezredben részben a birtokos lakosok által fogadott fegyveresek szolgáltak. A városok megmaradt jegyzőkönyveiben erről is csak szórványos adatok vannak, az intézkedésekről sem igen van említés: az igazgatás és igazságszolgáltatás helyi rendszerét legbővebben a Vámospércs prothocolliumából lehet megismerni, az ott feljegyzett polgári és büntető perek alapján, de a szervezet felépítésére ott is csak közvetetten kapunk képet.