Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 29. - A Hajdú-Bihar megyei zsidóság történetének levéltári forrásai (Debrecen, 1997)
Bevezetés
század elején mindkét város tiltotta a zsidók beköltözését. így fordulhatott elő többek között az is, hogy 1791-ben a debreceni külterületen élő zsidók csak a városárkon kívül hozhatták létre az imaházukat.64 Az országos vásárra érkező zsidó kereskedők a városban nem szánhattak meg, csak a külsővásártéri Ghilányi fogadóban, melyet a helybeliek a várostól béreltek. A hajdúnánási városi jegyzőkönyv 1815-ben tartalmaz utalást Fried Dávid korcsmái bérletére. Hajdúböszörményben a napóleoni háborúk miatt megdráguló hús tette gazdaságtalanná a magyarok által bérelt mészárszékeket, a városi közgyűlés a húsellátás érdekében hívta meg a nánási Fried Dávidot. A kereskedő 1815-ben végül is hajlandó volt a kikiáltási áron alul kibérelni a két mészárszéket, ráadásul a korcsmát és a serházat is. Ennek ellenére az árendátort a város majd csak 1828-ban engedte beköltözni, amikor engedélyt kapott a bolttal egybeépített Kiss Varga Dániel-féle ház bérlésére.65 A magisztrátust a saját gazdasági érdeke vitte rá, hogy a pénzes zsidónak megengedje a városba költözését. Debrecenben 1840-től telepedhettek meg az izraeliták, elsősorban az 1840. évi zsidókról szóló XXIX. törvény kényszerítő rendelkezéseire, amelyek előírták a zsidók szabad lakhatását az "egész Országban és kapcsolt részekben". A rendelkezés ellenére a városi tanács gátolni igyekezett a beköltözést azzal, hogy szigorú feltételekhez kötötte a lakhatást. A folyamodónak és családtagjainak hatósági erkölcsi bizonyítványt kellett felmutatnia és bizonyítani, hogy "tisztességes" munkával meg tud élni.66 A többi településen is elsősorban az elöljáróság és a zsidó árendátorok között kialakult üzleti kapcsolat egyengette a megtelepedés útját. Ez a magyarázata, hogy Hajdúdorog tanácsa a korcsma, a bolt és a mészárszék zsidó bérlőinek kérésére 1826-ban engedélyezte egy kisebb terület használatát a temetkezésükhöz.67 A betelepülés eredményeként 1836-ban a későbbi Hajdú vármegyéhez tartozó települések zsidónépessége közel 1436 főből állt.68 Az 1848/49-es szabadságharc bukása után az önkényuralom korlátozta az ön- kormányzati jogokat, s így lehetőség nyílott arra, hogy a beköltözést kérvényező zsidó a császári-királyi hatóságok segítségével hatékonyabban érvényesítse az érdekeit. A városok azonban nemcsak a letelepedést, de a birtokszerzés jogát is gátolták. 1862-ben Debrecen tanácsa elismerte a telekkönyvi átruházás megtagadását, arra hivatkozva, hogy a királyi ítélőtábla válaszát várja, mivel a beérkezendő felsőbb hatósági intézményt fogná a többiekre nézve is irányadóul tekinteni."69 A felsőbb hatósági rendelkezések hatására a városi tanács nem tudta megakadályozni a zsidók ingatlanvásárlását, így például az uralkodó engedélyezte 1858. november 25-i hatá64 A debreceni zsidók száz éve i.m. 22. 65 Kardos Pál: Adalékok a hajdúböszörményi zsidóság történetéhez. Db., 1949. 5., 7., 8., 12. /Továbbiakban 1., Adalékok a hajdúböszörményi zsidóság történetéhez./ 66 HBML 1V.A.1011/a.l 10. 815/1840. 67 Harsányi László: Adalékok a hajdúvárosok zsidóságának történetéhez. Bp., 1970. 42. /Továbbiakban 1., Adalékok a hajdúvárosok zsidóságának történetéhez./ 68 A népmozgalom főbb adatai községenként 1828-1900. Összeáll. Dr.Klinger András. Bp., 1980. VII.k. 86-89. /Továbbiakban 1., A népmozgalom főbb adatai.../ 69 HBML IV.B. 1109/1. 136. 6624/1862. 24
