Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 29. - A Hajdú-Bihar megyei zsidóság történetének levéltári forrásai (Debrecen, 1997)

Bevezetés

raszti birtok tört előre. A városi polgárság igen jelentős része német volt. Ezt a lakosságot helyenként örmény, szerb, zsidó, görög, főleg kereskedőcsoportok színezték. A polgárok, különösen egyes gazdag zsidó terménykereskedők bérlőként birtokolnak nemesi jószágokat. Az önkényuralom azokat a zsidókat, akik a szabadság- harcban részt vettek, külön hátrányos rendelkezéssel sújtotta. Többek között földet nem vásárolhattak. A tőkésedés, a civilizációs, urbanizációs folyamatok felerősödése folytán az értelmiség más etnikumokkal bővült és egy önállóbb karakterű intellektualizált életberendezést alakított ki a korábbi honorácior réteghez képest. A gyengülő abszolutizmus körülményei a későbbiekben a tájékozódás szabadsága révén lehetőséget adtak az értelmiségi szabadság megvalósítására. Mint ismeretes, az 1859 - 1861. körül lejátszódó európai események következtében a Habsburg Birodalom meggyengült, és ez néhány év múlva a kiegyezéshez vezetett.18

A kiegyezés meghozza a zsidóság emancipációját, a teljes egyenjogúságot. Nyomában a falvak zsidósága a városokba áramlik, leginkább a fővárosba és nagyarányú bevándorlás folyik Galíciából. Rendkívül erős a magyarországi zsidóság főváros felé áramlása is. A zsidóság száma 1869 és 1900 között majdnem négyszeresére emelkedik, a lakosságon belüli arányuk 1900-ban 23,6%. Bihar vármegye községeiben a zsidó lakosság száma ezekben az évtizedekben a következőképpen alakul. 1840-ben 962, 1880-ban 4607, 1910-ben pedig 5215 a zsidók száma. Nagyvárad törvényhatósági jogú városban 1840-ben 817, 1880-ban 8186, 1910-ben pedig 15155 zsidó lakos él. Bihar megye néhány nagyobb településén az adatok a következők. Álmosdon 1870-ben 197, 1890-ben 159, Berettyóújfaluban 1870-ben 476,1890- ben 876, Biharkeresztesen 1870-ben 56, 1890-ben 104, Biharnagybajomban 1870- ben 258, 1890-ben 231, Derecskén 1870-ben 355, 1890-ben 478, Létavértesen 1870- ben 324, 1890-ben 430 a zsidó lakosság létszáma. Az iparban a zsidó vallásúak elsősorban a szakképzettséget követelő iparágakban, illetve a kisiparban fedezhetők fel. Ezek az adatok a századvégről, 1891-ből származnak, a leggyorsabb ütemű asz- szimiláció idejéből. A magyarok között a zsidó vallásúak az új típusú szolgáltató iparágakban döntő többségben vannak, míg például zsidó vallású csizmadia a 379 magyar között 2 van. A divatos ruhatisztítóknál 59-ből 40 vallja magát izraelitának. A drágakő- és ékszerművesek négyötöde, a bádogosok majd kétharmada, a fényképészek több mint fele, a szobafestők kilenctizedé, a címfestők több mint kétharmada zsidó vallású. A bontakozó nagyipar egyes szakmáiban az ipar egyes szakmáiban az ipari tisztviselők között is sok a zsidó vallású. A hiteléletben a XIX. század közepétől fokozatosan növeli súlyát a zsidó kereskedő. Ennek oka valószínűleg az, hogy a zsidóság Magyarországon az 1940-es évekig ki volt zárva a földbirtoklásból, s az értelmiségi pályákon is korlátozottak voltak a lehetőségei. Figyelme így a hitelügy felé fordult. Feudális értelemben vett jogképesség hiányában az uradalmi központokba húzódott, annak gabonáját forgalmazta, vagy a földesúr borát mérte a kocsmában. Amidőn a kapitalizmus beköszöntött, a kezén jelentős pénztőke halmozódott fel, egyedülálló szakismerete alakult ki a modern kereskedelmi és piaci viszonyokat

18 Németh G. Béla : Forradalom után - kiegyezés előtt. Bp.1988., 13, 21,24, 27, 254. old., Szabad György : Nacionalizmus és patriotizmus konfliktusa az abszolutizmus korában. In.: A magyar nacionalizmus kialakulása.... i. m. 147. old.

13