Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 29. - A Hajdú-Bihar megyei zsidóság történetének levéltári forrásai (Debrecen, 1997)

Bevezetés

város területén kijelölt helyen éltek. Az egyes községek települési helyén sok esetben csak átmenetileg volt izraelita hitközség, ennek megfelelően anyakönyvvezetés, és ezért a levéltárban fennmaradt másodpéldányokban olvasható bejegyzések sokszor érintenek idegen községeket, amelyekben csak átmenetileg volt anyakönyvezés. A bennük való kutatás nagyon bonyolult, ennek megkönnyítésére külön községmutató áll rendelkezésre. A mutató azt is feltünteti, hogy melyik anyaközséghez tartozott az adott terület. A nagyobb felekezeteknél az anyaegyházközség állandósult, kedvező politikai és feltételek között fejlődhetett, az izraeliták esetében azonban a megszilárdulás folyamata csak 1840 után indulhatott meg, a jogi és mi megkülönböztetés pedig valójában csak a polgári forradalom, az u. emancipáció után kezdett eltűnni. Az izraeliták esetében ezek a nehézségek voltak az okai annak, hogy sok esetben megfelelő képzettségű lelkészt sem alkalmazhattak az anyakönyvek pontos vezetésére. Ezen a hátrányos helyzeten próbált segíteni az 1840. évi 29. t.c., mely előírja, hogy "anyakönyvvezetőül csakis rabbi vagy rabbihelyettes (vallástanitó) alkalmazható", aki legalább négy középiskolával vagy polgári iskolai végzettséggel rendelkezik, és magyar állampolgár. Valójában csak az abszolutizmus után, az 1863. november 2-án 15940. szám alatt kiadott kancelláriai rendelet óta és alapján ellenőrizhette az állam az izraelita anyakönyvek vezetésének módszerét. Időbelileg fellelhetően 1842-től vannak izraelita anyakönyvek. Szembetűnő azonban az anyakönyvi kerületek változása. Álmosd község például hol az álmosdi, hol a sámsoni anyakönyvi kerülethez, hol pedig a székelyhidihez tartozott. Bárándon egy-egy időszakban anyakönyvi kerület volt, de rendszeresen Biharnagybajom intézte az ügyeket. Bojt községben szintén volt, de néha Biharkeresztes, sőt Berettyóújfalu is anyakönyvezett. Hajdúbagos kerületi központ volt, de Derecske és Hajdúsámson anyakönyvei is tartalmaznak adatokat.6

Köztudott, hogy a 19. század első felében az ipari forradalom következtében a gazdasági és társadalmi átalakulás üteme felgyorsult. A század közepére az ipari forradalom alapvető technikai-ipari vívmányai a tökéletesítés és a gazdaságosabb alkalmazás révén beértek.7 Magyarországon ez az időszak a falusi zsidó közösségek virágzásának ideje. A gabona- dohány- gyapjú- és borkereskedelem a kezükben volt. A reformkori Magyarországon a politikai és társadalmi fejlődés fontos csoportja, a liberális politikusok is figyelemmel kisérték helyzetüket. A bírói függetlenség és az esküdtszéki rendszer által biztosított intézményes jogvédelem mellett kifejtik, hogy mindenkit megillet a tulajdon, az iparűzés, a kereskedés szabadsága és a hivatalképesség. A liberális ideológia az egyén teljes szabadságát hirdeti a gazdasági élet egész területén.8 Az egyik legjelentősebb reformkori gondolkodó és politikus, Eötvös József nézete szerint az intézményeknek is emberszeretőknek kell lenniük, küzdeniük kell az égbekiáltó igazságtalanságok ellen. A "közjó" nem lehet elvont dolog, nem hiányozhat belőle az emberszeretet. A demokratikus intézmények mögött ott kell látnunk a szegényeket, elesetteket, az élet javából és műveltségéből kirekesztetteket. Eötvös 1840-ben írja meg nagy tanulmányát "A zsidók polgárosításáról "

6 A helytörténetírás... . I. i. m. 420-422. old.

7 E. J. Hobsbawm: A forradalmak kora/1789-1848/ Bp.1964., 185. old., Berend T. Iván- Ránki György: Európa gazdasága a 19. században. /1780-1914/ Bp.1987., 31. old.

8 Fenyő István: Haza és tudomány Bp. 1969., 11. old.

11