Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1571 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 19. (Debrecen, 1989)

ELŐSZÓ Az 1571. évi jegyzőkönyvből is gazdag és sokrétű anyagot meríthet a kutató. Részletesebb tájékoztatást természetesen a város belső életére nézve nyújt. Ebből a sorból kiemelkedik a városi önkormányzatra vonatkozó tudósítás: ekkor közli először a szenátorok névjegyzékét, összesen 66 személyről van szó. Lényeges dolgokat ismerünk meg a jegyzőkönyvből a lakosság földtulajdonának és használatának a viszonyairól. Debrecenben ekkor határozták meg először az ún. „ház utáni" föld felosztásának feltételeit és mértékét. Statútumban írta elő a tanács, hogy a határbeli ház utáni földet a lakosok adóösszegének a nagysága alapján mérik ki; elidegeníteni nem szabad, de a zálogbaadást meghatározott időre nem tiltotta. A földhasználatjobb megismerését szolgálják a város belső területén lévő gyümölcsös-, szőlős- és szénáskertekről szóló bejegyzések. A jegyzőkönyv adatai gazdagítják az egyház- és iskolatörténeti ismereteinket is. A varos lelkészei ekkor Melius Juhász Péter és Somogyi Máté voltak. A város szellemi életében az unitáriusok ellen való harc került, így természetesen a „hitszakadás"-ról ugyancsak van mondanivalója a nótáriusnak. Külön említést érdemelnek a jegyzőkönyv iskolával kapcsolatos feljegyzései. Utalás történik az iskola helyének a megjelölésére s a diákok temetési szertartásokon való részvételére. Az utóbbinál a jegyzőkönyv „diákokról" és „gyerekekről" beszél, amiből kétlépcsős iskola működésére következtethetünk. A város közhasznú épületei közül kettőről emlékezik meg, a város jövedelmét gyarapító mészárszékről és a Darabos utcán levő szárazmalomról. A feljegyzésekből hiteles értesüléseket szerezhet a kutató a polgári vagyon sok eleméről is. Számos esetben kerülnek szóba lakóházak, örökségeknél, adásvételeknél és zálogbaadásoknál. Értékük 10—12 forinttól több száz forintig terjednek. Ebben az évben szerezte meg a nagyvagyonú Tar István azt a kőházat,amelyet 1596-ban 500 forintra értékeltek. Az életmód kutatáshoz a lakóházak beosztásáról, bútorzatáról, a polgárok ruházatáról, mindennapi használati és luxustárgyairól való bejegyzések hasznosíthatók. Az ügyfelek a lakóházak helyiségei között szobát, konyhát, pitvart és kamrát emlegetnek, amely mindenképpen fejlett, többosztatú lakóház építésére és használatára utal. A jegyzőkönyvből az is kiderül, hogy a város vezetése nemcsak a polgárok belső életével foglalkozott, hanem a külső világra is állandóan figyelt, barátra és ellenségre egyaránt. Nem véletlen, hogy az erdélyi fejedelem választását olyan eseménynek tartotta, amit saját protokollumában is meg kívánt örökíteni. Az viszont már kényszerhelyzet következménye, hogy királyi katonák rablásairól és török fogságba esett rabok kiváltásáról is meg kellett emlékeznie. A kereskedő városnak létérdeke volt, hogy lakosai a külkereskedelem útvonalait szabadon járhassák és minél távolabb juthassanak el. Az adatok egyértelműen bizonyítják, hogy a debreceniek továbbra is az állattartásból pénzeltek, ezen belül is a szarvasmarha került élvonalba, a lónak csak sokadrangú szerep jutott. A helységnevek számbavételéből kitűnik, hogy a város nyugat felé Nürnberggel és Béccsel, észak felé pedig Krakkóval tartott jó kapcsolatot. A belső piac sokirányú volt. A hazai közel 80