Pósalaki János: Debrecen siralmas állapotának megvilágítása 1685-1696 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 17. (Debrecen, 1987)

elé bocsátott fejtegetés nem a szónoklat csiszolt választékosságát, vagy a szavak színes finomságát, hanem Csupán a stílus egyszerűségét keresi. Olvasd tehát előzetes elfogultság, vagy eleve megfogalmazott képzelgés nélkül és fogadd olyan tiszta szeretettel, odaadással, azzal az őszinteséggel, amellyel eléd terjesztjük, kétségen kívül magad is megtapasztalod, az íróról is helyesebben fogsz ítélni, ha nem ontassz könnyeket, hanem szánakozásra és keresztyéni együttérzésre* az Úristenhez való fohászkodásra, az erőt meghaladó csodálkozásra indulsz, az égrekiáltó csapások miatt a nyomorgatott Debrecen városának megpihenéséért és megépüléséért. Légy üdvöz. • ' Debrecen város nyomorúságos állapotának megvilágosítása.* Annak előszámlálására, a toll és a tehetség nem elegendő, hogy ez, a régi idők óta oly sok háborús támadásnak, ezeken a tájakon különféle, gyakorta kóborló, a szegény hazát rémítően pusztító, különféle barbárok éhes torkának és pusztításának áldozatául esett Debrecen városa, mikor, mennyi kárt szenvedett. Úgy ítéljük, hogy csupán az elmúlt néhány esztendő lefolyása alatt, a végtelen károkból és nyomorúságokból — az évenkénti török adót, a lázadók naponkénti pusztítását és kártételét mellőzve — az alábbiakat ítéljük a nemes ország rendéi számára előadandóknak (amennyire az ügy megengedi) a mostani gyűlés és vizsgálat alkalmából. A még ki nem űzött barbárok számára, azok táborára, végváraiba mit adtunk húsból, gabonából. I. A legszentebb őfelsége ellen indított és rákényszerített török háború elejétől fogva, néhány éven át (mígnem a nevezett felség fegyverei a barbár zsarnokságot legyőzték, kiűzték és váraikat elfoglalták) igen sok szekeret, vágómarhát, számtalan ezer köböl árpát és lisztet, s mindenféle élelmet voltunk kénytelenek szállítani a török táborra és végekbe, messzeföldre, szinte minden igás jószág és sok-sok ember pusztulásával. Es mit a császári seregek számára? • II. A barbárok erejének megtörése után ő szent felségének a mi országrészünkre beszállásolt hada számára, a táborra, valamint a szomszédos végvárakba gabonát, abrakot és másféle szükséges dolgokat szállítottunk. A városra egyetlen téli beszállásolásra 480 000 forint lett kivetve. Nem tudván megfizetni, Caraffa tábornok, néhány ezredet küldött reánk. Ágyúkat és őrséget rendelt a kapuk elé és az utcákra. A kisebb és a nagyobb tanácsot a városházába bezárta. Az adókivetést magához vette. A jómódúakra 2, 4, 5 és 6 ezer forintot vetett. A sarcot behajtó katonának cédulát adott. Az a megnevezett polgárokat elfogta. Kínzások különféle nemeivel kényszerítette fizetésre. Caraffa tábornok a hadat a kapukon kívülre vitte. A kapuk mellett letáborozott, a magisztrátust és a nagyobb tanácsot magához hívatta. A 12 utcára 8—8 ezer forintot vetett. Ennek behajtására mindenikre egy-egy századot küldött. Ezek kibontott zászlóval és dobpergéssel megszállották a várost. A szenátorokat és esküdteket összeszedték, biztos házban őrizték. A néppel hasonlóan bántak, megkötözték, vágták, kínozták. A kínzások közben, vagy utána, tizennégy * A zárójelbe tett datálás a fordító által történt.