Pósalaki János: Debrecen siralmas állapotának megvilágítása 1685-1696 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 17. (Debrecen, 1987)

déban adnak, hanem hidakért. Debrecenben pedig olyan sárban jár a szegény vár megyebeli ember, hogy mind marhája, mind szekere belevész."

71 Károlyinak személyes oka is volt Debrecen elleni elfogultságra. Előző évben borvásárlásra ide küldött megbízottját — Császi Miklóst — a tanács, a főbíró és a szenátorok megrágalmazásáért — nem törődve azzal, hogy nemes ember — ítélet nélkül börtönbe zárta. Reverzális ellenében hamarosan kiszabadult, s első dolga volt a reverzális visszavonása. Patrónusai segítségével — ezek között ott volt a nádor és kancellár is — Pozsonyban és Bécsben, végigjárta a fó'hivatalokat, kártérítést követelve a nemesi szabadságán esett sérelemért. A város követei mind itt, mind ott napokat töltöttek és előszobáztak ez ügy miatti információk adásával, a követelés elutasítását mindenütt discretió (ajándék) nyújtásával próbálták elérni.

72 Pósalaki ez ügyben kihallgatást kért a nádortól: „Mihelt szemben lettünk, mindjárt azt mondotta: «Úgy de szappan is terem Debrecenben?» — Azt feleltük, most csak postai alkalmatossággal jöttünk kegyelmes úr! — de az is kitelik. Akkor abban múlt, de azután is szemben lévén kérdette: «No, nincs még szappan?» Feleltük: Kegyelmes uram nem jött szekér. Mondotta ő excellenciája: «Nem hozhatnának egy könnyű kocsin?» Minthogy tavaly hozzászokott, most is csak várt volna. Meg is ismertük abban is kedvetlenségét, hogy ezelőtt negyed nappal ott lévén a deputátusoknak sessiója (küldöttek ülése) kiballagván boton, nagy placiditást (kegyességet) mutatott feje hajtogatásával, mig a sessio tartott, kevés volt, akihez szót nem vetett. Legközelebb én a kassai és soproni bíró között ülvén, mindeniket szólította, de énhozzám nem szólott, sem nem oly nyájas tekintettel, hanem csak oldal szemmel nézett."

73 A küldöttek a felülvizsgálatnál Károlyi Sándor mellett leginkább gróf Csáky Imre kalocsai érsektől — korábban váradi püspök — tartottak. „Úgy observáltuk (vettük észre), hogy érsek urunk félkedvvel néz, rövid audenciára (kihallgatásra) bocsát, még az ajtóbul, kevés szóval, hamar elbocsát, az sessiókban az asztaliul csak félszemmel néz. Láttam, observáltam, hogy bársony mentéjét, amelyen ítéletem szerint a mi nyestünk volt, az asztalra rakogatván, olyankor a mentéjét nézte, énreám vetette a szemét"... „Ha ezen két nagy columna (oszlop) meg nem oltalmaz, senki sem" — írta haza.

74 Pozsonyi tartózkodása alatt több ízben járt Bécsben, ahol a kancellárián és a haditanácsban tárgyalt a város különböző ügyeiben. A köszvény miatt sokszor lábra sem tudott állani, ilyenkor hordszéken vitette magát a kihallgatásokra. Régi ismeretsége, tiszteletre méltó ősz haja, szakálla, érvelése által, és nem utolsó sorban a kellő formában átnyújtott ajándékokkal legtöbb esetben eredményt is ért el.

75 A nagy izgalommal és aggodalommal várt felülvizsgálat háromnapi tárgyalás után nagyobb kifogás nélkül megtörtént és a két követ megkönnyebbülten jelenthet71 Pósalaki este az ülés után felkereste Károlyit. „Magánosan szólottam őexcellentiájával, hogy mélyen gondolkodik a mi városunk felől, mindjárt mongya; »Hogyne gondolkodnám mélyen, holott az egész országnak nagy része odajár minden héten, hány személyt, hány szekeret tészen az egy esztendő alatt? és mennyi ezerekre megyén annak a vámja? a Tiszahídgyán is sok volna!« Én feleltem, nem veszünk mi személyiül semmi vámot, azt megértvén, alább hagyott benne. A tovább való beszédre üdő nem volt, de amennyire Isten segít, jobban capacitálom." HBML. IV. A. 1011/r. l.cs. 1715. dec. 2—6. 72 Császi Miklós perbe fogásában és bebortönzésében Pósalakinak jelentős része lehetett, mert az úgy adta elő a kancellárián az ügyet, hogy a város meg akart vele egyezni, „de előálla Pósalaki és azt mondotta: — miért adnánk Császinak, oly hitván embernek 500 tallért, hiszen ahol ő elkölt öt forintot, a város elkölthet ott ötezerét —". Uo. IV. A. 1011/r. 1 cs. 1715. nov. 3.; A per egyébként feldolgozatlan. Jelzete: HBML. IV. A. 1018/a. 1. cs. 73 HBML. IV. A. 1011/r. 1715. dec. 2—6. 74 Uo. 1715. dec. 2—6. 75 December 25-én a kancellárral beszélgetett, „Tovább levén a beszélgetés, azt is kérdi: hány esztendős vagyok. Megértvén 62 esztendőmet, monda, hogy őexcellentiája üdősebb egy esztendővel. Mutatván vin szakálamat, monda: — ki hinné, hogy én kegyelmednél idősebb volnék? — Én is nézem a haját, de semmivel sem feketébb az enyémnél." Uo. IV. A. 1011/r. 1715. dec. 8—9., 12., 18.