Pósalaki János: Debrecen siralmas állapotának megvilágítása 1685-1696 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 17. (Debrecen, 1987)
te, haza, „ha leszen is valami ebbül a conscriptióbul, a többi között mi is elegy éledhetünk, a többi sem igazabb a miénknél"?*' Az 1716. évi tisztújítás nem ment végbe zavarok és viszályok nélkül. A zavarok okát inkább csak sejtjük, a következő évi tisztújításra leküldött kancellári leirat figyelmeztetése csak utal reájuk. 77 Csupán feltételezzük, hogy a viszályok okozója, a mind arisztokratikusabbá váló tanács és a város népe szélesebb réteget képviselő választott hites közönség, a patríciusok és plebejusok közti évek óta élesedő súrlódás volt. A megismétlődő viszályok alkalmat nyújtottak a központi kormányszéknek, a kancelláriának arra, hogy a XVII. század óta szokásjog alapján kibővült, az erdélyi fejedelmi hatalom által nem korlátozott autonómiát a korábbi királyi uralom alatt álló országrész városaihoz hasonlóan erősebb ellenőrzés alá vonja. A beavatkozásra a tisztújítás alkalmából elkövetett formai hibákban lehetett volna okot találni. Ennek kivédésére talán már 1715-ben, de az 1716. évi tisztújítást megelőzően éppen Pósalakit bízta meg a magisztrátus a tisztújítási eljárás pontos lerögzítésével. A megmaradt fogalmazvány stílusa is reá vall, de az írás kétségtelenül Pósalaki kezétől származik. A kelet nélküli fogalmazvány alighanem egyedülálló dokumentuma a magyar városok igazgatástörténetének. 78 Az irat egyértelműen leszögezi, hogy a választott hites közönség, „a fejér kösség" az egész város népének, „a fekete kösségnek" képviselője. Az általa választott elöljáró, a népszószóló (tribunus plebis) „a főbíró után mind a fejér, mind a fekete kösségnek, egyszóval a város népének vice, avagy második elöljárója, igazgatója és fő szószólója". Ez az elv azonban már a XVI. század közepén sem érvényesült teljes tisztaságában, mert az 1552. évi statútum világosan kijelentette, hogy az akkor 60 tagból álló, szenátusnak nevezett testületet a hat tagból álló esküdt bíráknak (jurati judices) nevezett szűkebb tanács év vége felé önkényesen behívott tagokkal egészítette ki teljes számra. Az így kiegészített testület tagjainak a bíró választásnál büntetés terhe alatt jelen kellett lenni. 79 A szabad királyi városi diploma elnyerése, 1693 utáni évtizedben a XVI—XVII. században kialakult gyakorlat egyes elemei figyelembevételével alakult ki a restauráció új szertartása, de ugyanezen idő alatt éleződött ki a szenátus és a választott hites közönség között a fentebb idézett kérdés körüli vita. 80 A Pósalaki által készített tervezet bizonyos kompromisszumot tükröz. Formálisan a tisztújítás liturgiája fenntartotta a fikciót a bíróválasztás és a szenátorok rangsorolása tekintetében, de már engedni volt kénytelen abban, hogy a két testület együttes ülésének összehívása a főbíró hatáskörébe tartozzék. Erre csak akkor kerül sor „midőn olyan dolgok occurálnak (merülnek fel), amelyet a főbíró úr és a nemes tanács magától nem szokott, vagy nem lehet véghez vinni, hanem szükségképpen kell a becsületes választott kommunitással közölni és a két résznek egyező akaratjukkal rajta lenni". 81 A fokozatosan arisztokratikussá váló szenátus és az abszolutista gondolatkörben mozgó főkormányszékek törekvését tükrözi, az a 1717. évi kancelláriai leirat is, amely itt is megszüntette a szenátorok évenkénti újraválasztását, kimondotta, hogy a 76 Uo. 1715. dec. 25. 77 HBML. IV. A. 101 l/a. 28. k. 797—798. old.; 29. k. 35—36. old. 78 Az irat egykori címe: Modus et praxis restaurationis statuum et officialium Lib. Regiaeque Civitatis Debrecen. HBML. IV. A. 101 l/a. 174. cs. kelet nélkül. 79 Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei. 1552/1554. Db. 1982. 1. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványa 4. (Szerk.: Szendrey István) 80 Vö. 20. jegyzet és HBML. IV. A. 101 l/a. 23. k. 7., 89—94., 181—187., 333—334. old. 81 Uo. IV. A. 101 l/a. 174. cs.
