Pósalaki János: Debrecen siralmas állapotának megvilágítása 1685-1696 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 17. (Debrecen, 1987)

ként az első szenátori széket kapta. 1702. június 14—17. között Debrecenben szállott meg Paget lord, az angol udvar isztambuli követe, akinek nagy része volt a karlócai béke megkötésében. A lord Erdélyből Szilágysomlyó és Diószeg felől érkezett Debrecenbe. Létán a város nevében a főbíró (Komáromi György) kíséretében Pósalaki János fogadta latin nyelvű üdvözlő beszéddel. A követ kíséretével együtt a céhek és kollégiumi diákok sorfala között az Anna utcai kapu (most a görög katolikus templom áll a helyén) vonult be a városba. Másnap szállásán ebédet adott a város vezetőinek. „Ott lévén asztalánál bíró uram, Dobozi István, Pap Miklós népszószóló és Pósalaki János uramék". Harmadnap a követ kíséretével elment Újváros felé, magával vitt három diákot Angliába.

44 Az 1693. évi királyi szabadalom levélnek volt egy szándékosan homályosan megfogalmazott mondata, amely így szólt: „épségben maradván Debrecen városában létező egyházaknak és nemességnek joga". A XVI. század közepétől kezdve Debrecenben csak egyetlen — kálvinista — egyház volt, a bentlakó nemesek — az előbb említett jenéi Bernáth János kivételével — eddig nem vonták kétségbe a tanács bírói illetékességét. Ezért váratlanul — de nem felkészületlenül — érte a város vezetőit 1703. április 4-én Kálmánczay István királyi biztos megjelenése, aki — egy nyilván előre tudott — a királyi parancs (1703. márc. 3.) után egy nappal Kassán keletkezett kamarai utasítás alapján a városban katolikus kápolna és egyház alapítását rendelte el. A szenátus önmagában nem mert ellenkezni, az összehívott választott hites közönséggel való több napi tanácskozás után úgy döntött, hogy a parancsnak nem engedelmeskedik. Az elutasítást magába foglaló határozatot Pap Miklós népszószóló és Pósalaki János fogalmazta meg. A királyi biztos kemény fenyegetések között távozott a városból. A tanács azonnal követet küldött Bécsbe, Sárándi Dánielt, Savoyai Jenőhöz, a haditanács elnökéhez. Ott valószínűleg volt már tudomásuk a Rákóczi bejövetelét megelőző nyugtalanságról és erre hivatkozva másfél évtizedre sikerült a követelés teljesítését elodázni.

45 Másfél hónap múlva Rákóczi kiáltványai Debrecenbe is eljutottak és ismertté váltak az itt lakó kurucok között is. Az Érmeiléken Összegyülekezett szegénylegények 1703. július 19-én felégették Gronsfeld gróf diószegi kastélyát és mintegy ötvenen, akik a Tiszahátra, Rákóczi táborába igyekeztek, a banki romtemplom mellett Pósalakit megverték, kifosztották, megsebesítették és „egyéb csínokat is tettek".

46 44 Lehet, hogy Dobozi István fia is ekkor ment el Angliába. IV. A. 101 l/a. 25. k. 317. old. 45 Uo. 575—580. old.; részleteire Vö. Debrecen története i. m. II. k. 103—104. old. 46 A felszabadító háborúk utolsó éveiben Thököly kurucai közül többen telepedtek be a városba. A patríciusokat képviselő városvezetés nem nagyon örült jelenlétüknek. A királyi kiváltságlevél óta különben is igyekezett lojális lenni az uralkodó iránt. A Rákóczi felkelés első sikerei után, még augusztusban és főleg Bercsényi megjelenése után „a köznép közül sokan lettek kurucokká. Ha idő leszen valaha rá, méltó némelyekről megemlékezni", írta aug. 3-án a jegyzőkönyvbe éppen Pósalaki. Dobozi István és a fejedelem között létrejött megállapodás alapján katonákat nem szállásoltak a városba és Károlyi Sándor utasítása szerint a lézengő katonákat is össze kellett fogdosni és kihajtani a városból. Pósalaki nézeteit alighanem sokan ismerték. Ez is oka lehetett annak, hogy 1704. szeptember 25-én a diószegi szőlőjébe menet, a pályi erdőszélen, Pikó Demeter és Török Péter hadnagyok, az ott pihenő sereg szeme láttára agyba-főbe verték, karját eltörték, mentéjét elvették. Fenyegették Dobozit, „Ha bírátok itt volna, ezt követném el rajta, azt is maholnap megsegítjük, diribről-darabra vagdaljuk". Pikó Demeter volt a vezetője annak a csapatnak is, amely 1703-ban már megverte a banki templomrom mellett. Akkor még nem is ismerte. Panaszos levelére Károlyi a két hadnagyot elfogatta. 1705. jan. 27-én Bercsényi kérte a fejedelemtől a fogságból való kibocsátásukat, „minthogy Pósalaki uram megengedett nekik". Az ezred tisztjei kezességet vállaltak az elfogattakért. Egy későbbi leveléből kiderül, hogy kétszeri megveretése okozója a Károlyi seregében szolgáló hadnagy volt. Első alkalommal vele volt felesége, gyermeke és több cselédje. Pikó Demeter akkor is ott volt. HBML. IV. A. 101 l/a. 25. k. 610. old.; Debrecen története i. m. II. k. 110. old.; Károlyi oki. tár. V. k. 159—160. old.; OL. Károlyi levéltár. Acta Rákócziana. Missiles F. I. A. no. 13. 1704.; Arch. Rák. I. o. 4. k. 310.; OL. Károlyi levéltár. P. 396. Ser. I. 1708. márc. 19.