Pósalaki János: Debrecen siralmas állapotának megvilágítása 1685-1696 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 17. (Debrecen, 1987)
végén és ősz elején történt tatár beütés eseményeiről, a város népének futásáról és az emiatt bekövetkezett károkról a közölt emlékiratban Pósalaki bővebben megemlékezik. Ezekre az eseményekre különben ez az egyetlen forrásunk. 30 A szultán vezetésével indult hadjárat a császári seregek zentai győzelmével (szept. 11.) végződött. Ennek hírére a magisztrátus szeptember 22-én úgy határozott, hogy Pósalakit elküldik Savoyai Jenő főparancsnokhoz az Al-Duna mellé: „hogy nyomorúságunkat deciarái ja (világítsa meg) és őfelségéhez recomandáltasson (ajánljon) bennünket a leendő quartélyunk felől"? 1 Erre a veszélyekkel terhes útjára — részletes leírással — az 1714. évi folyamodásában emlékeztette a szenátust és a communitást. 32 A két hónapig tartó útjáról december elején térhetett haza, mert e hónap közepén részt vett annak a küldöttségnek munkájában, amely Szoboszló és Debrecen között Angyalháza puszta vitatott határát állapította meg. 33 Az előző évi tisztújítás tüskéje azonban benne maradt, mert az esztendő utolsó napján — ezen készítették elő az új év első napján megejtendő restaurációt — szóban és írásban a két testület együttes ülésén bejelentette lemondását a jegyzői hivatalról. A lemondást azonban nem fogadták el és kötelezték, hogy jövő május 29-ig lássa el teendőit. Az újévi tisztújítás során tehát tovább is megmaradt főjegyzőnek és a szenátorok között a népszószóló után az első széket kapta. Volt valami követelése is a várossal szemben, de ezt január 2-án azzal halasztották el a tisztújítás befejezése utánra, várja meg „mi lesz az urak szavazásának eredménye". A tisztségek betöltése során így az anyagi előnyökkel is járó számvevői hivatallal jutalmazták. 34 Ennek ellenére 1698. május 25-én megújította lemondását, „ne mondhassák, hogy elébb kellett volna búcsúzását megemlíteni". A magisztrátus még aznap feleskette a hivatalra Tholdi Pált és Pósalaki sértődötten június elsején megismételte lemondását, mind a jegyzőségről mind a szenátorságról, sőt még a városi polgárságáról is. így a tanács határozata szerint „sok kérésre és jóakarói intésére magát a tovább való szolgálatra semmiképpen nem ajánlván, elbocsáttatik" ? 5 Ennek ellenére sem következett be sem hivataláról, sem polgárjogáról való lemondása. Komáromi Györggyel még ez év januárjában követségben járt gróf Gronsfeld generálisnál, az Érmeiléken levő Diószeg földesuránál, hogy az általa fenntartott Berettyó hídon a debrecenieket vám nélkül engedje átkelni. A város hivatkozott arra, hogy polgárainak a királyi kiváltságlevelek szerint sehol sem kell vámot fizetni. Viszont a földesúr kijelentette, hogy saját költségén fenntartott hídon senkinek nem engedi el a hídvámot. A jogosulatlan vámszedést csak három év múlva, az udvari kancelláriától nyert oltalomlevél által sikerült megszüntetni. 36 Sikeresebb volt, de ez is három évbe került a Solari ezred parancsnokával folytatott pereskedésben vitt ténykedése. Az 1697 telén beszállásolt ezred parancsnoka a katonái által okozott kár megtérítésének követelése miatt feldühödve a város népe csordáiban sok ezer forint kárt tett. A felső-magyarországi főparancsnokkal, Nigrelli tábornokkal és a bécsi haditanáccsal folytatott tárgyalás után csak részben sikerült a város követelését érvényesíteni. Sokkal veszedelmesebbé válhatott volna a Corbelli ezredessel folytatott vita. Az ezredes a bevásárlás végett ide küldött szolgáinak megverése miatt — egy a városi 30 A városi jegyzőkönyvben csak két sorban van megemlítve. Uo. IV. A. 101 l/a. 24. k. 117. old* részletesen 2. sz. irat. XII. pont. 31 Vö. 26. jegyzet. 32 Vö. közölt 4. irat. negyedik pontja. 33 HBML. IV. A. 101 l/a. 24. k. 141—142. old. 34 Uo. IV. A. 1011/a. 24. k. 148., 155., 159., 180. old. 35 Uo. IV. 1011/a. 24. k. 246., 248., 251. old. 36 Uo. IV. A. 1011/a. 24. k. 182. old.
