Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

A levelek írója Dobozi II. István, Debrecen közéletében közel egy évszázadon jelentős szerepet vállaló család harmadik nemzedékének volt a képviselője. A család vázlatos történetét Szűcs István a XIX. századi leszármazottak által őrzött adatok alapján állította össze. A város történetében és vezetésében elsőnek nagyapja, I. István (1605—1679) szerepelt, aki harminc éves korában lett elsőbb a választott hites közönség, majd a kisebb tanács tagja, 1652 óta tizenegy ízben főbíró és 1679. aug. l-jén halt meg, az időben rendkívül magas korban, 74 évesen. Barta Boldizsár, a város XVI—XVII. századi történetének írója, az ő buzdítására adta ki Debrecen száz évének történetét magába foglaló krónikáját 1666-ban.

3 A város jegyzőkönyveiben haláláig több peres ügye van bejegyezve. Ezekből úgy tűnik, hogy közhivatala mellett nem hanyagolta el főfoglalkozását, a kalmárkodást sem. Halála utáni bejegyzésből úgy tűnik, hogy a család többi tagjával kompániában állva gyakorolta a kereskedést és talán tozsérkedést is. 1678-ban Bernáth János, aki a későbbi években a városnak egyik legnagyobb tőkepénzese és hitelezője volt, „az Isten házában ily diffamatiókkal (gyalázkodással) terhelte, hogy minden drágaságot a Dobozi nemzetség csinál Debrecenben.

4 Az 1670—80-as években a főbíró és a család más tagjai is előfordulnak a jegyzőkönyvekben, különféle peres ügyekben, de ezekből az adatokból a rokoni kapcsolatokat nem lehet megállapítani.

5 Annyi bizonyos, hogy halála után több örököse maradt, mert 1680. febr. 20-án, a nála zálogban levő Piac utcai házat, a kistemplom mellett eladják 1825 forintért és egy nadrágnak való angliai posztóért.

6 Az is kétségtelen, hogy halála után, 1680 óta a Dobozi Istvánra vonatkozó bejegyzések már unokájára, a levélíró II. Istvánra vonatkoznak. Szűcs Istvántól tudjuk, hogy I. Istvánnak János nevű fia nem vitt jelentős szerepet, nem is Debrecenben élt, hanem nagyapjától, Sebestyéntől örökölt Bihar megyei Nyüveden gazdálkodott. Dobozi II. István, 1657-ben született és a debreceni kollégium elvégzése után — közelebbről meg nem nevezett — külföldi akadémiákon tanult, és onnan hazatérve vette feleségül Komáromi Csipkés György debreceni prédikátor Katalin nevű leányát. Sógora, apjához hasonlóan, György névre hallgatott, sok éven át tiszttársa volt a város vezetői között. A Rákóczi szabadságharc alatt Bihar vármegye alispánja, a szatmári béke előkészítésében Károlyi Sándornak bizalmasa, 1711—1723 között több ízben a város főbírája volt.

7 Deákos műveltségéről nemcsak a közölt leveleiben található latin nyelvű szavak és fordulatok, hanem itt fordításban közölt saját kezű latin nyelvű levele is tanúskodik.

8 Kétségtelenül rája vonatkozó adat a jegyzőkönyvekben 1680-ban tűnik fel, valamiféle per kapcsán, 1681-ben már feleségével együtt említik.

9 3 Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város történelme. Db. 1871. 347—348., 447. — Hajdú-Bihar megye Levéltára HBmL. IV. A. 1011/a. 503.; Barta Boldizsár: Rövid Chrónica. Bevezetéssel ellátta: Ozsváthné, Krankovics Ilona. Db. 1985.13. 4 HBmL. IV. A. 1011/a. 20. k. 38. 5 Uo. IV. A. 1011/a. 19. k. 312, 317, 429; 20. k. 75, 79, 120, 169, 172, 176, 183, 185, 206, 258, 282, 317, 326, 347, 354, 367, 425,457, 473, 481,487; 21. k. 137; 22. k. 464, 689. 6 Uo. IV. A. 101 l/a. 20. k. 647. 7 Szűcs István: i. m. 348, 875. 8 Fordítását 1. 41. sz. levél után. 9 HBmL. IV. A. 1011/a. 20. k. 630, 708; 21. k. 20, 50.