Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)
Az adókönyvekben ez idő'ben a Csapó utcai adókerületben lakónak mondják. Géresi Kálmán is úgy tudta, hogy háza a Csapó utcában volt. 10 Van egy János nevű testvére — ennek a neve is több ízben előfordul a jegyzőkönyvekben —, rokonságukat bizonyítja, hogy 1684-ben közösen folytatják a pert, néhai atyjukról rájuk maradt ház miatt. 11 A Szűcs István által közölt születési év helyességét a síremlékén levő felirat is megerősíti. 1681-ben, tehát már 24 éves korában, a jövendő városi szolgálatára készült. Ugyanis ez évben az erdélyi országgyűlésre menő városi követek mellé társultak: „látásnak, hallásnak okáért két böcsületes hazafiak, ifjú Dobozi István úr és ifjú Vígkedvű Mihály úr sponte (önként)" 12 . Fiatal kora ellenére tekintélyes kalmár, akinek boltja a városháza alatt volt. Nyilván bővíteni igyekezett, mert megengedte Pap Zsigmondnak, hogy az ő boltja elé építsen áruló helyet. A feltétel az volt, hogy ha szüksége lesz rá, Pap Zsigmond kiköltözik belőle, átadja neki „mert maga fog benne árulni". 13 Az 1688-i bejegyzésből és a várossal kötött szerződésből a bolt pontos helyét is ismerjük. A városháza részét alkotó Tar Kata-féle ház földszintjén volt, a felesége is részes volt benne. A mellette levő boltot sógora, Komáromi György bérelte, ő hozzá hasonlóan a várostól. Mivel a város a török portára küldendő követek számára szükséges 100 aranyat kölcsön vette tőlük, a két boltot: „minden jövedelmével és accidentiaival (járulékaival)" zálogba adta nekik, hogy „mindaddig bírhassák, magok, feleségek és ő kegyelmek posteritási (utódai)," míg a kölcsönt vissza nem fizetik. A visszaváltás 1699-ben történt meg. Egy perben, mint sóval nagyban kereskedőt említik 1685-ben. Más adat szerint adósának házát és szőlejét ítélik neki. 14 Igen fiatalon, 27 éves korában — 1684-ben — választották meg a nagyobb tanács (választott hites közönség) tagjának. Tekintélyét mutatja, hogy a nyolcvantagú esküdt testületben a tizenkettedik helyet foglalta el. 15 Két év múlva, 1686. január l-jén első ízben egyhangú szavazattal őt választották meg főbírónak. 16 Bíróságának első napjaira esett a városnak Caraffa tábornok általi hallatlan megsarcolása. A vérrel és vassal, kínzásokkal behajtott több százezer forintnyi sarcolás tizennégy polgár halálát okozta. Dobozi számára egy életre való tanulságot hozott ez az év: „Hogy pedig én a némettől ne irtózzam, soha fejemből senki ki nem verheti, mert még Carafa idejében experiáltam (tapasztaltam), másként soha imaginálni (elképzelni) nem tudtam, mikor az evangéliumban olvastam, hogy mit tegyen mi Urunk Jesus Christusnak vírrel való verítékezése" — írta húsz évvel később. 17 Mint jómódú patrícius polgár, tőzsérkedő kalmár maga is, hitelezett a városnak a sarc kifizetésére, összevásárolva a porcióra kivetett marhákat. Az összesen 5334 frt 20 dénár követeléséről a város még két év múlva is csak kötelezvényt tudott adni. 18 Bár 1687-ben nem említik a nagyobb tanács tagjai között, a következő két évről pedig a névsor hiányzik, aligha kétséges, hogy megmaradt az esküdt polgárok kö10 Uo. IV. A. 1013/c. II. 2. 1670., 1672., 1675., 1680. évek (36/57., 82/42., 178/45., 246/47. lapok). — GéresiKálmán 1894. 118. 11 Uo. IV. A. 1011/a. 21. k. 226., 353., 782., 784., 790., 941.; 24. k. 335. 12 Történelmi Tár. (TT) 1910: 54. 13 Uo. 1910. 580. 1682-ben a tanács vizsgáltatja kárát „amelyet Bagamérnál tolvajok vontának el". Uo. 1910. 232. 14 HBmL. IV. A. 1021/b. 316.; IV. A. 1011/a. 22. k. 150, 179. 15. Uo. IV. A. 1011/a. 21. k. 1069; 22. k. 9. 177; TT. 1910: 190, 195. 16. Uo. IV. A. 1011/a. 23. k. 331. 334. 17 Caraffa sarcának körülményeire 1. Balogh István: A rendi állam várospolitikája. — Debrecen története. 2. k. Szerk. Rácz István. Db. 1984.95. A nyilatkozat a kelet nélküli 149. sz. alatt közölt levélben olvasható. 18 HBmL. IV. A. 1021/b. 317. sz.
