Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

lására fordítani. Lám mikor szükségesnek, sőt szegény nemzetünknek alítottuk előmenetelének lenni, önként is soha talán nem praecticált kigondolhatatlan kárvallásával, s romlásával, egymás után négyszer elfutott a város. Azért mégis iterato és alázatosan kérem Nagyságodat ezen dolgot szívére és elméjére venni méltóztassék. Melyet, ha ugyan Nagyságod szerivel kézire vészen, elhittem okvetetlen felséges urunkat inducálhatja, hanem akit nem remélhetni, szántszándékkal akarja ő felsége, azon nyomorult várost sok meritumira végső veszedelemre bocsátani. Alázatosan követvén mindezekrül Nagyságodat maradok Nagyságodnak alázatos igaz szolgája Dobozi István mp. Károly 5. Apr. 1708. 1708. Ápr. Fasc. 1. A. 15. 107. Debrecen, 1708. április 7. Méltóságos főgenerális, nekem nagy jó Uram! Isten jóvoltából, tegnapi napon hazaérkeztem, de a sok elegy belegy rossz hírek miatt a várost rezzenésben találtam. A kapun kívül is Pikó Demeter uram katonái fosztogatván, kettőt bennek elvertek. Egyiken talán lövés is esett, a harmadik elszaladott. Elep nevű földünkről is níhány katona, magyar-é vagy rácz, negyven, vagy ötven ökröt elhajtott. Utána vannak ármásink. Visszafordulván, talán megérthetjük, micsoda emberek voltak. Mónai Pál uramnak, hogy jól felszedvén az hadát, Hortobágy körül vigyázott volna, nem ártana, ha Nagyságod méltóztatnék szorosan parancsolni. Egy Verseghi nevű becsületes tiszt érkezek 23 hordó apró mundérral, Nagyságod méltóságos parancsolatját várja sietve iránta. Nemes Koos Mihály capitány úr válaszát ím megküldöm, Kecskemétre való leveleket expressusok vitték el. Az múlt estve olyan jégeső volt nálunk, hogy akármely üdőben számot tött volna, sok villámlások és dörgések között. Ezzel ajánlván magamat Nagyságod méltóságos grátiájában maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Dobozi István mp. Debrecz. 7. Apr. 1708. 1708. Ápr. Fasc. 1. A. 24. 108. Debrecen, 1708. április 10. Méltóságos főgenerális, nekem nagy jó Uram! Mi még eddig a szent ünnepeket lárma alatt töltöttük el. Az inclusákra, s több hasonlókra nézve, melynek alkalmatosságával így gondolkoztam, kit alázatosan repraesentalok Nagyságodnak. A Berettyón túl való hegyeket avagy nem jobb lenne-e alattomban való requisitio és insinuátio mellett megmíveltetni és az avígre disponált hadat, más, nagyobb hasznosabb és szükségesebb operátiora fordítani. Ugyanis aszerint nem kétlem, hogy némely szegíny emberek magok serény munkája által, kevés szőlőcskéjeknek el ne indíthassák, de némelyeknek feles öröksége vagyon, inkább hiszem, semmire nem mehet, mert feles munkást nem kaphat, az is pedig különben el nem megyén, hanem sub assecuratione. Úgy gondolom, hogy ha kik rabságban találtatnak esni, kiváltassanak. Az pedig úgy tapasztaltam, nem engedtetik, de ha megengedtetnék is, ha melyikünknek feles embert kellene kiváltani, megesnék valóban az szőlő munka. E gondolkodásra pedig énnekem adott rész szerint okot, a