Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

tavaly megengedtetett, sőt maga bölcs elméjétül minden mi insinuátiónk nélkül feltaláltatott praxis. Ha pedig most, mint tavaly ilyenkor jobban fogni nemzetünk dolgát által értette Nagyságod, cselekedjék maga jó tetszése szerint. Ezzel ajánlom magamat Nagyságod méltóságos és valóságos grátiájában és maradok Nagyságod alázatos szolgája Debr. 10. Apr. 1708. Dobozi István mp. Kívül: Circa Április, Károlyban jött levelek. 1708. Ápr: Fasc. 1. A. 34. 109. (Debrecen), 1708. április 13. (Nem Dobozi írása, széle leszakadt) Méltóságos főgenerális, nekem jó Uram! kemétre Nagyságod levelével küldött emberek megjövének, ezen acclusák közül egyet szakasztottam, a rajta levő írásra nézve azt gondoltam, valami siető derék dolog legyen benne. Követem arrul alázatosan Nagyságodat. Csegénél jöttének által ezen Kecskemétről emberek beszélik, hogy a rácznak a járásában circiter harminc ment által a Tiszán, az nyargalta bé ÁroktŰ táját elvitetett rabul, mintegy katonákat is, 12 vittek el, az hidasát elvagdalván elbocsátották, de kifogták az emberek, s meg lehet még építeni. Ajánlom ezzel Nagyságod grátiájában magamat és mindenkor maradok Nagyságodnak alázatos szolgája 13. April. 1708 Dobozi István Ps Uramtul a papyrost elküldtem. Jelzet nélkül 1708. IV. 23. 110. Debrecen, 1708. április 24. (Nem Dobozi írása) Ajánlom jó Uramnak, kegyelmednek kötelességemmel való szolgálatomat. Estve későn érkezvén meg, vettem kötelesen kegyelmed levelét. Talán most egyszer az had megelégedett, minthogy kegyemed semmit nem írt felőle. Nekünk ugyan eléggé kínnal esik, mert a szegénység egymás kezekbül kapdossa ki, ami kevés búzát hoznak a piacra. Magának egyébképpen nem lévén, a vásárban kell venni, ha vehet. A kapások is nagyobb részént haza jöttének. Magamé is megérkezésének hallom panaszokat, de az semmi volna. Úgy látom a szolok míveltetésén nem igen akar a szegénység kapni. Az had is amiatt ne éhezzék, a mostani vásárban is hallom sírnak, rínak az emberek, hogy búzájuk nem juthatott. Egy hét alatt ugyan már küldöttünk vagy hatezer kenyereket, tovább is valamire mehetünk, nem szánjuk költségünket, ameddig tehetségünk bocsát. De az szükséget lehetlen meg nem vallani. Az bürökét kiosztottam, parancsolván kegyelmed mindennemű dolgokban. Amire érkezhetem, szívesen szolgálni kész vagyok. Ajánlván ezzel kegyelmed régi jó akaratjában magamat és maradok Kegyelmednek köteles szolgája Dobozi István mp. Debrecz. 24. Apr. 1708.