Dobozi levelek 1703-1709 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Debrecen, 1986)

104. Debrecen, 1708. március 3. Ajánlom kegyelmednek, jó akaró uramnak kész szolgálatomat! A méltóságos asszony parancsolatját, az 6 hámok és gyeplű iránt alázatosan megértettem. Megkészíttetni tartom nyereségnek, az, hogy az szíjjártóknak mindjárt parancsoltam. Igazságon mentik magokat, veresen nem csinálhatják, nem lévén bersenek, azért fejéren vagy feketén kívántatik, akarják tudni. Tisztességest pedig hamar időn nem tudhatunk készíteni, az itt tanult mesterségek szerént. Remek formára valót készíthetnének, de két holnap alatt sem vihetnék teljességre, az arra való fényes matériájú bűr is nem találtatik és így tartok attul, becsületet nem vallunk vele. Mi nem is szintén oly jók az mester emberek, az mit effélékhez kellenék érteni. Osztán stranggal avagy szíjjal lenne, az hasogatott németesen, vagy miként, másként nem tudhatják. Azért kérem kegyelmedet genuine informáljon mentül hamarébb. Se szekfű, se hajszín angliait teljességgel nem kaphatni, én magam számára is, minthogy olyat szoktam viselni, régen kerestetek. Még Lőcséről sem tudtam eddig hozatni. Kész vagyok mindazáltal munkálkodni és utána tovább is fáradozni. A sidók, oda maradának. Ezek után kegyelmed parancsolatjába ajánlom magamat maradok Nagyságodnak köteles szolgája Debr. 3. Mart. 1708. Dobozi István mp. Jelzet nélkül, 1708. III. 3. 105. Debrecen, 1708. március 18. (nem Dobozi írása) : Méltóságos generális, nekem nagy jó Uram! Mai napon reggel 6 órakor vettem Károlybul, tegnap 9 órakor datált Nagyságod méltóságos levelét alázatosan. Azon hírek itt is úgy kezdettenek folyni, de Nagyságod tudósításábul bizonyosabban tapasztalom, tovább való grátiájában igen bízom. A katonák kergetésén rajta vagyunk, innen most igen eltágultak. Hova én nem tudom. Tegnapi levelébűl azoknak nevei (eltörlődött) ím azért el (eltörlődött) mit parancsol irántok. Ajánlom ezzel Nagyságod grátiájában magamat s maradok Nagyságodnak alázatos szolgája Dobozi István Debrecz. 18. Mártii 1708. Jelzet nélkül, 1708. III. 18. 106. Károly, 1708. április 5. Méltóságos főgenerális úr, nekem nagy jó Uram! Én a kevés üdŐ alatt minden argumentumokat elő ne hordhattam alázatos udvarlásom alkalmatosságával Nagyságodnak, mindazokat pedig nálamnál ezer grádussal mélyebben penetrál Nagyságod bölcs elméje. Ez egy juta eszemben, könnyű a várossal azt efficiáltatni, hogy az hadakozó, vagyis fegyverviselő ember ne patiáltassék és semmi lött okon ottan magának refugiomot és búvó helyet ne találhasson. Amellett az níhány száz ökröket, kiket a szegénység futás félelmeiül viseltetvén kényteleníttetik tartani, a mostani szükséges és sok rendbéli ország szükségének pót-