Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

minden szál palánk fája, a marhának szűk volta, a takarmánynak is elfogyatkozása miatt egy-egy forintban szállíttatott Váraddá. Történek ismét, már bírák uraim itthon létekben, csakhamar haza jövetelek után, a felföldi vitézek titkosan gyülekezvén, úgy mint kilencszázán jünnek Pályi nevű faluhoz, ott egy sarkalat erdőben béállván, a váradi törököket bihari marhák elkapásával utánok kihívják és szintén a megnevezett lesekre vonszák, ott a törökökkel megütközvén noha az magyarok a csata elein jól emberkedtek, de a végén a diadalom a törököké lett. Ez meglévén, hivatja a negyed nappal ezután a pasa a környékbéli bírákat, azok közt a debrecenit is. De mivel maga bíró uram még a tömösvári hosszas út miatt szállott betegeskedése miatt nem mehetett, Biczó István uram az felsőbb esztendőben való főbírája Debrecennek, nyolcad magával bémégyen, kiket a pasa erős fortélyozásokkal sarkall, ily beszédekkel támogatván fortélyát: hogy azokat a katonákat, kik őket kilesték, a váras lopogtatta, ott léteket jól tudta s azok mindnyájan a varasról élődtek, annyi nép titkoson a váras híre nélkül oda az helyre nem gyülekezhetett, elmenetelek ha szintén a varasra bé nem látszott is, a mezei pásztorok látták, jól tudták, mert azok az égen nem mentek, sem a föld alatt, hanem a föld színén, és a mi határinkon mentek etc. Kikrül noha elég szabadkozást tettek, de az pasa nagy dühösségében elszánt igyekezetit végben viszi, öt öreg embereket kegyetlen vereséggel megroncsoltat, kik közül első szenvedő volt Biczó István uram, a második Péter Gáspár uram, a harmadik Kabai István uram, a negyedik Varga Mihály, az ötödik Nagy György uram, kiket mindjárt a megveretés után, azon nyomorúságban tömlöcre hajtat, honnan ötödnapi fogságok és sanyarúságok után is különben ki nem szabadulhattak, hanem tizenhét száz tallér fizetés által. Viszont ismét nem sok idő múlva, a vásárkor, úgy mint kedd napra veradva, minthogy akkor szokott a vásár meggyűlni, reáüt a varasra ezen Húszain pasa a váradi törökökkel jó hajnalban, minden kapukat elfoglal, törököket állatván őrizre, magok kívül állanak seregben. Hivatja bíró uramat, az egész tanáccsal, ezen kívül e varasnak minden esküdtit, úgy mint utca kapitányit, és tizedesit és kezdi kikérni a várasból a vásárra bejött hóldolatlan helybélieket. Kikrül mikor szabadkoznának, hogy egyet nem tudnának, hitet vét elejékben, ezek reá ígírik magokat, hogy készek, amaz ismét kívánja, hogy feleségestül, gyermekestül kimenjenek s azokkal együtt esküdjenek meg, minden mesterségével azon vagyon, hogy fortélyát legmérgesebben vihesse véghez. A várasbéli hites emberek is feleségeket felveszik, de a várasrul ki nem viszik, tettetik kész voltokkat. A pasa mellett lévő főtörökök azonban tanácsolják a váras népét, mondván: Ha mindnyájan megeskednétek is, de valamíg kedvét nem töltitek, azt el nem tudhatjátok, mert ismét más fortélyt gondol. Ugyanakkor egynéhány borbély mestereknek nyakokban köteleket hányatott, kiket felaggatással ijjesztett, némelyeket a sorompó fájára fel is vonatott kötélen annyira, hogy csaknem elvégeződött élete, azt okolván, hogy a sebben esett katonákat kötözték, gyógyították volna. Különben meg nem válhatnak akkor is tüle, hanem nagy summa fizetés által kellett a váras alól elbocsátani, és a varasban vásárra jött imitt-amott bujkodó hóldolatlan keresztyénséget megváltani, menteni. Ez Húszain pasának sok kevánságit noha szabad akaratból is teljesítette