Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

a váras. De ezen kívül erőszakkal és fortályozással tett kártétele, minden ajándékozásul felül felment 6395 tallérokra. Ugyanakkor némelyektül, kiktül inkább oltalmunkat vártuk volna, igen nagy méltatlanságokkal sanyargattattunk, kiknek leírását akaratom szerint elhallgatom, hogy igazmondásom fejemet ne fakassza.Est qui quaerat et judicet. Ez esztendő kezdetitül fogva, nagy kárral, sok fizetéssel forgott, nagy munkával is ment véghez. Mert az mely nagy tapaszos palánk csinálása még hideg télben elkezdetett, hideg őszön végeződék, az honnan az egész esztendő forgásában, kétszáz s néha több debreceni emberek feles szekerekkel szakadatlanok voltak. 1663. esztendőben, választatik ismét főbíróságra a tiszteletes és várassáért már sok nyomorúságot szenvedett Biczó István uram, kit a pasa mindjárt hivat, a már szokásban költ ajándékkal és tizenkétszáz tallérokkal, mely utat tisztességesen véghez viszi, annak utána is egy néhány hónapot tisztiben dícsíretes gondviseléssel eltölt, végre sok fáradtságit s e várasért minden zúgolódás nélkül való sok nyomorúságit: Megjutalmaztatja Isten csenden boldog kimúlással, mely lett húsvét harmad napján 28. Mártii és tisztességes eltakarítással, mely lett 29. Mártii. Viszont ismét választatik helyette azon főbíróságra tekintetes Erdődi János uram. Ez idő tájban híre hallatik a portai fővezér jöveteleinek, kinek eleiben küldenek, köszöntésnek és engedelmeskedő főhajtásnak jeléül Szekszárdig négy tanácsbéli embereket, úgy mint Isa Péter, Pataki Albert, Csatári Bálint és Jóna István uramiat, hová a váras levelét, melyet Ali pasa adott vala, megerősítésnek okáért elviszik. Kit kívánságok szerént meg is nyernek és Isten engedelmébül jó válasszal megtérvén, békével hazajünnek. Híre hallatik viszont, szinte derék aratáskor, feles tatárok jövetelinek ugyan, a váradi Kenán pasátul, hogy már Erdélyben érkeztek volna. Erre igyekeznének, kevés napok alatt el is érkezének. Aki ugyan mintegy ugyan akarata ellen a varasnak, csauzokat őrizet okáért küld a varasra die 2. Aug. A váras a csauzok bennlétekor lovas strázsákat állat a váras körül vigyázásnak és szorgalmatos hírtudakozásnak okáért, előre is küld hírt tudni, de hogy másunnan semmi bizonyosabb, s újobb hír nem hallatott a tatárok jövetelek felől, öt napi várakozás után kételkedés támad, hogy csak stratagema, álorcás mestersége volna a török nemzetnek a tatárok jövetele híre költése. Az csauzok tartásáért a kereszténység közt is sokan ország rémítéssel kárhoztatják a várast. Mint lészen a dolog? A csauzokat a váras vissza igyekszik küldeni, lészen nem kevés sibongás mind a tanácsban s mind a kösség közt, e közt méltatlan szóbeszédek is a tanács ellen, csakhogy hazaküldéseket nem meri hertelen a pasa híre nélkül. Küld azért a váras a pasához kerengő izenettel, megengedi a pasa is, hogy ha ugyan megunták volna a csauzok tartását, küldenék haza békességgel. A porta hír hozása után hozzá is készülnek, hogy haza vinnék, de ismét sok tusakodás után mégyen arra a tekintetes tanács: Hogy mivel rajtunk van már mind kár, kárhoztatás, várakozzunk mégis harmad napot, ha pedig semmi hír nem újul, azután minden halogatás nélkül vigyük haza, ezen dolog vasárnap estve vala.