Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

két száz tallért, három lovat, egy kocsit, amellé pányvát, pokróczot, nyűgöt, hámot, féket, egynéhány vég posztót, mézet, vajat, szappant és valamit adtak, minden aprólékot registrom szerint. Ismét amit adtának tihájának, udvara népének tolmácsának s egyebeknek, mind összveszámlálja. Hasonlóképpen az egri pasának és szolnaki bégnek való ajándékokat, fizetésekkel együtt. Az Erdélyhez való contributiót is, kinek mennyiségérül már az előtt valóban megexamináltak volt bíró uramat: computálja mindezeket és egy summában a várastul kér húszezer tallérokat. De az pasa az végbéliek sok dolga igazgatása miatt, a varaséhoz ritkán érkezett, ez akkor csak abban maradott. Ez idő múlásban tanácskoztak a várasiak mind azokkal a törökökkel, kikkel való beszédeket bátorságosnak és hasznosnak is reménlettek és magok közt való tanácskozásokkal, szorgalmatogkodással is voltának azon, hogy jövendőbéli, a váras hasznára s könnyebbségére valót végezhessenek s köthessenek vélek. Igírik a pasák a bíráknak, hogy mindenünnen való szolgálattal elfogják a várast, csak egyedül amiben most bésummálnának, annak fizetésére lenne gondjok, ezen kívül senkinek, sem pasának, sem bégeknek, sem akárkinek egy pénzt sem kellene fizetni, sem sehová szolgálatot tenni Váradon kívül való heti szeresek adásánál. Ez ígéreteket azért állandónak ítílvén, megnyugosznak valamennyire beszédeken, engednek, mivel kenteiének is kívánságoknak, ígírnek nyolc ezer tallérokat, de semmi úton módon alább nem szállíthatják tízezer talléroknál, ezt is hozzá adva, hogy a Tiszán levő szolnaki hidat a Tiszának egyik part játul a másikig építeniek kelljen, ha pedig derekas romlása lenne, akkor az országgal csinálják. Végeszakad azért sok idők elmúlva a másodszori újobb hódiásnak Tömösváron, ugyanazon becsületes emberek által, kiket a váras az új esztendőnek mindjárt elein bocsátott vala annak végbevitelére. Kik nevek szerint ím ez becsületes emberek váras igaz és hűséges tagjai voltának: első maga Dobozi István uram, akkorban Debrecen varasának főbírája egy esküdt bírájával Szöcs Márton urammal együtt, ki gazdálkodásban is s egyéb dolgokban is gondviselő volt. A tiszteletes tanácsi rendek közül pedig Erdődi János úr, Csóka Péter uram, Szappanos Dávid uram, Széles István uram, Herpály György uram, Varga Mihály uram, Sugó Péter uram, Pataki Pál uram, Villás Pál uram, Tar István uram, Böjti Benedek uram, Sági György uram, Lakatos Péter uram, Kolosvári Mihály uram, Jóna István és Rigó Lőrintz uram. Tizenhét hetet azért Tömösváron eltöltvén a már megnevezett becsületes váras elöljárói tagjai az Ali pasa császár neve alatt adott levelével (kinek akkor teljes authoritássa isvala, császár pecséti nyakában levén) hazajünek a varasban békességgel. De a tizenhét hetek alatt a váras bíráját, mint pásztor a nyájat nem érezvén, és hogy a varasnak is dolga kettő közben volna, a váradi Húszain pasa sok kigondolt fortélyval rontatta, károsította a várast egynéhány ízromba. Ugyan az idő alatt, azon pasa hozzáfogott a váradi Olaszi nevű hostát kerítéséhez még télben, kit nagy tapaszos palánkkal a Keres vizétül fenn az vár bástyájátul elkezdve, ugyan a Keres vizére el alá bekerítetett, kinek