Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

jövetelekben állott, elfogja. Sok úttal sok féle vélekedés volt az dogolon. Végre mengyugszik azon a tekintetes tanács, csak egyéb terhektül könynyebbíttessék, jobb lészen szakasztva summát adni. A váras azért követeket küldvén választ tészen Piri pasának, a császár íródeákának, hogy a váras nem hódolt volna újonnan. Magát is hogy felírassa, nem mehet arra. Szultán Szulimán a meghódoláskor minemű törvényben hagyott abban voltunk, most is abban maradunk etc. Kire Piri pasa tett ilyen választ. A ti régi hóldolástok elmúlt. Váradot a császár fegyverrel vette meg, titeket akkor újonnan: azért minden Váradhoz tartozó tartománytul újobb hódolást keván. Nem volt mit tenni a követeknek. Noha javallottak volna mások is a tanács tetszését, de erővel nem vehettek semmit. Felkelle azért Íratni minden házi gazdát utca rendi és háza száma szerint igen szorgalmasan, úgy hogy ha vagy bíró uramnak mellette lévőkkel, hittel kell mondani, vagy pedig törököket küldenek utánok számlálni, cirkálni, fogyatkozás nélkül legyen és találanak, öszveszámlálván parochiálisokkal, malmos házakkal, váras csapszék házaival, tizennyolc és egyszáz házszámot kiknek mindazáltal bizonyos ideig számát Piri pasának meg nem jelentették. Mikor azért semmi módon Piri pasát akaratjárul magoktúl el nem hajthatnak, Ali pasa tiháját ada Isten melléjek gyámolul, ki magát közben vetvén a váras igyét, dolgát, annak utána is valahol kevántatott, hasznosan segítette. Ez esztendőnek vége felé a tekintetes tanács 66 emberekből állott. Látván a varasnak, hogy naprul-napra igája szaporodott sokaktul, ítílvén azt, hogy a váras szolgálata, s gondviselése körül felesebb kéz, szem, fül és elme hasznosabb volna. Végezi, hogy 66 számbul álló nyolcvanra terjedjen, és szaporodjék. Hasonlóképpen végeznek a bírság felől is, hogy valaki vakmerőségből, vagy akármi tekintetből megvetné váras szolgálatára való hivatalát, nem ötven forinton, mint az előtt, hanem hetvenöt forinton változhassék meg. Elvégződék ezképpen e nyomorúságos esztendő is. 1662. esztendőben az új esztendőnek első napján, Isten a főbíróságra előállatja tekintetes Dobozi István uramat, kit mindjárt az esztendőnek elein hivatnak, Húszain pasa és Piri pasa Váradra, harminc magával és kivannak szekereket is Nr. 30. El is kellé menniek. Már az tavalyi esztendőben a varasra vetett tizenkét száz tallérokat is megvivén, mely csak a pasa számára való volt. Váradról azért le kellé azon Piri pasával a császár íródeákjával menni bíró uramnak a mellette lévőkkel szintén Tömösvárig, hová a váras registromát is elvivék, kirül oda feljebb szólánk. Melyet mikor előkértek volna bíró uramtul, kevesellik számát a házaknak, a varasnak előtteni nagy híréhez képest, sokáig el sem hitték, de mivel bíró uraim az igazságban erősek és állhatatosak voltak, azon Piri pasát szabadosan hagyják, hogy akár megesküsse üket, akár megolvastassa a házakat. Hogy pedig véle elhitették, elkésőre, lehagy az elébbi kívánságán, úgy mint a házszám és gazdák felszámlálásán, hanem kér nagy summát. Legelsőbben is pedig összveszámlálja Debrecennek az előtteni esztendőrül-esztendőre való fizetését, az mit adtának Budára, úgy mint a vezérnek