Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

E kénjában Biczó István uram kiönti elméjén való nehézségét s mond a Kapucsi pasa és hóhérok előtt nagy teli torokkal: Hamisak vagytok, hamis a hitetek, hamis a pasátok is, minket hamis hitetekkel csaltatok meg etc. A hóhérok e nagy kén jókat nézvén, csúfolják, nevetik, szakálloknál fogva fejeket rázzák, gyalázatos szitkokkal szidalmazzák. Ez kénzásnak sokságát, sanyarúságoknak nagyságát aki szenvedte is előszámlálni nem tudná. Mert némelyek e világra való születésekért, addig való életekért, Istent is megbántották szent Jobbal. A házban belől valók vannak nagy gyöterelemben, minden jószágokat odaígérik. A kívül valók vágynak félelemben s nagy munkában, járják az urakat, hogy a kíntűi menthetnék meg az embereket, s minden jószágokat valamivel bírnak, nékiek kiadják, de ezzel így nem elégednek, hanem az ígíretnek számát kévánják. Igírnek azért negyven ezer tallért és gradatim ötven ezért, végre hatvan ezret, de semmi úton-módon nem szabadíthatják különben, hanem valamit a pasa kéván annak megígírésével. Nincs mit tenniek, hogy sehonnan kezekbűi kiszabadításokat nem láthatják, sem várhatják, látván házok népének is keserűségeket, érettek való siralmas esedezéseket, kéntelenségből megígírik mind azt a nagy summát, melynek számárúi, ha akarsz, netalán érthetsz azon emberektűi, kik azt befizették. De ez derék summán kívül előszámlálhatatlan a sokféle közbenjárók munkájukért való adomány, gazdálkodás és egyéb toldalék. Elkésőre azért a kötözött embereket elszabadíthatják köteleket elmetélgetvén, a láncoltakat is elbocsátják minden kívánságok megígírése után. De anap, mivel estve felé is vala, a pasához ki nem viszik, hanem kéretik a pasát még is azon, hogy a summa hátra maradott részének, kit most nem teljesíthetnének, hagyna valami kevés időt, kérnek esztendőt, végre fe]et, de több negyven napnál nem engedtetik. Pénteken, idest 7. Mai., az bírákat Szejdi pasa eleiben bocsátván, ígír kegyelmet, és szép szót adván nekiek, imígy-amúgy meg is ajándékoza, de kér táborra való élést, abrakot, lisztet és egyebet, kér tizenhat gyalog embereket, kik főlovait gyalog hordozták mind Erdélyig, visszajövet is. Kér a tihája, egyéb úrnak is, ki-ki maga szükségére valót, teljesítették is amennyire lehetett. Az idő alatt ismét, míg a pasa kegyetlenkedése tartott, a szolnokispániakat, régtül fogva az előtt az Alföldrül bé jött jobbágyokat külön-külön megsanczoltatják. Megindula annak utána Debrecen alól szombaton, die 8. Mai. az Debrecen alatt való megszállások után Szejdi táborostul tizenegyed nappal Pocsaj felé, kit el is ronta. Ez idő alatt mennyi gazdálkodás, mind a közönséges helyre gyűjtöttből, mind pedig kinek-kinek házából kellett tenni, elme azt fel nem számlálhatja. Melyben megvallhatjuk Jeremiással: Az Űrnak kegyelmessége, hogy teljességgel meg nem emésztettünk, mert nem fogyatkoztak el az ő irgalmassági. Siral. 3. V. 21. Pihenést vén azért a váras tülök, a kimondhatatlan kár után is Istent áldja a megszabadításért. Ezek után Szejdi a szegény haza s nemzet nagy kárával bémegyen Erdélyben, ott a magyarokkal megütközik die 22. Mái., diadalmaskodik is. Viszont kifelé indulván, igyekszik azon nyomon vissza Debrecenbe, de a németek táborban gyűlvén Tokajhoz, ott a Tiszát hamarsággal által hidal-