Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

kenyér mellé rendeltetett ember, külön az abrak mellé, külön-külön a juh, széna, fa, jég és egyéb eledelek mellé, hogy annál inkább kévánságokat fogyatkozás nélkül teljesíthetnék, és a gondviseletlenség miatt okot haragjokra ne adnának. Azon letelepedésben mindenek kapukra egy-egy zászlóalja törököket rendel a pasa. Kik a váras kerítésére is, hogy rést rajta ne csinálnának, gondot viseltek. Ezeknek pedig megelígítések azon utcákból, az hol vigyáztak állott. A megtelepedett táborrúl pedig menten-mennek seregenként a dúlásraprédálásra a törökök egész a Tiszáig, égetvén és feles marháját a szegénységnek behajtván a táborra. A táborban megszállások után ismét másod nap, mikor azon rendelt gazdálkodást szorgalmatosan kiszolgálttatták volna: Szejdi pasa hívatja nagy-nagy hirtelenséggel szombaton reggel, die 1. May., a bírót egynehány magával, kik nagy engedelmességgel készek a kimenetelre, elrejtett titkos mérges fullánk ját és gonosz szándékát a pasának senki eszében sem vehette. Azonban a pasa hóhér szolgái a varasban karókat faragtak, készítettek, kiket magok a hóhérok kivívén készen várják a meglett ok nélkül való sententiának kimondását. Megállattá azért a pasa a sátora előtt a bírákat, mint mészárszéken a bárányokat, fog reájok méltatlan fortélyokat, hogy hamisak voltak volna hódolásokban, hűségekben, minden dolgokban, kiért méltók volnának, hogy magok (tudni illik a bírák) felkaróztatnánák, a váras népe elraboltatnék, jószága felprédáltatnék, a váras tűzzel megégettetnék. E sententia kimondás után azért készek a jancsárok és hóhérok az executióra. Némely része fut nagy sebességgel a váras felé, kik a váras kerítésén kívül levő egy istállót mindjárt felgyújtanak, a többi a váras kerítését körös környül állja, hogy sem kicsiny, sem nagy várasbéliek közül el ne szaladhasson, nagy vigyázassál őrizik. Akik pedig a pasa mellett megmaradtak, a bírákat kötözik, készítik a felkarózásra, némelyeket már vetkeztetnek is, kinek-kinek vállán lévén a maga veszedelmére készíttetett karó. E szoros igyben nem reménykedésre nyújt valami orvosságot a bíráknak, mondván: ím nem tekintem a ti hamisságtokat, megkegyelmezek mind néktek, mind a varasnak, adjatok harminc ezer tallért. Kire mondának a tolmács áltál, nem adhatunk, nékünk nincsen. Mond a pasa másodikban hatvan ezért adjatok. Kire mondának a bírák, valahová teszen valamit cselekeszik velünk az hatalmas pasa, de mi nem adhatunk. Mond harmadikban: Semmiképpen különben meg nem maradtok, hanem adjatok háromszázezer tallért, de ha nem, a megmondott veszedelem esik rajtatok. Igírnek az értékek szerént valamit, de a kívánsághoz képest csak semmit. Előle a jancsárok mindjárt elragadták és őrizet alatt a varasra behozták. E szomorú dologba még a váras semmit nem tuda, bíró uram mindjárt tanácsot hívatta, hová tiszteletes debreceni prédikátorokat, Komáromi György és Bátori Mihály uraimat felhívatják, kikkel jelen voltak, Tornai István a Tiszán innét levő eclesiáknak akkori püspöke és Nógrádi Mátyás uraim.