Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

Felgyűjtenek a kösség közül is értelmes és értékes, öreg és ifjú rendeket, kik előtt Szejdi pasa beszédit, cselekedetit és teljesíthetetlen kívánságát kezdetitűi fogván végéig előbeszélgetvén, megmondják azt is, hogy ígíretet kellett tenni a pasának, de nem azért, hogy magokat váltsák, hanem a várast a veszedelemtűi, kit amint szájával mondotta a pasa, haragja megemésztett volna, ha rajta állott volna. Belől a tanácsházban, van nagy tanácskozás, volt amellett sok könnyhullatás és sírás, annak a nagy kívánságnak ha csak részét is mi módon szeghetnék le, akit pedig nem szállíthatnának, mi módon teljesíthessék, azon búslakodnak. Kívül pedig a jancsárok és hóhérok. Kiknek őrizetek alá adta volt Szejdi még a táboron a bírákat, környülvették a házat, ottan szorgalmaztatván, hogy a pasának kévánságára adnának választ. E szoros igyben azért az oda begyűjtetett immár megemlített várasbéli emberek, kik értékből is a varasnak színei valának, megkísírtik egymást, hogyha a várast magok minden értékekkel megszabadíthatják-é a veszedelemből? Mindenki jó lelkiismereti alatt megmondja értékét, ígírnek elsőben is a prédikátorok, Tornai István uram ezer tallért, ígír Nógrádi Mátyás uram, Komáromi György uram, Báthori Mihály uraimék értékek szerint ki száz, ki két száz tallérokat. ígírnek a váras bírái is a tanácsi renddel és a benn lévő kösségbéliekkel együtt, némely ezer tallért, vagy többet is, akinek csak tíz forintja vagy kevesebb vagyonos is, odaígíri. De ezeket összevetegetvén meglátják, hogy a kívánság teljesítésére elégtelen és csak semmi. Más módot kellé szükségképpen keresni, mely ez volt, hogy a varasban lévő minden ember, házigazda, lakó és jövevény megesküdjék hiti szerént adja elő minden pénzét, aranyát, ezüstit, valamivel bír s keze alatt vagyon, mert mind abból is kétséges, hogy fele sem telhetik ki ez nagy santznak. Megcsinálták azért közönséges értelemből a hitnek formáját, megesküvék először is a főbíró és azután következés képpen minden tanácsi rend azon szombaton napon úgy mint 1. die Mai. De a prédikátorok meg nem esküsznek, hanem ami jóakaratok szerint ígírtek, azzal elégedtek meg. A táborrúl ismét azon napon, beküldi a pasa a fő Kapucsi pasáját, hogy a kéneset felszámlálván kezéhez venné. Ki izenten-izen a bírákra, hogy adják mentül hamarabb kezéhez, mert ha a pasa megharagszik újobban, azután nem kell pénz. De mivel arra való kit adhatnának még egy pénz sem volt, aznap semmit nem adhattak. Elvégezek ugyanakkor, hogy a váras népe is mind megeskedjék, hasonlóképpen rendelének utcánként embereket, helyet is, hol s kik által menjen az esketés, mind a pénznek beszedése véghez. Másnap azért, úgy mint vasárnap die 2. Mai, az elrendelt helyeken, minden házigazdák, özvegy asszonyok is megeskesznek azon hitnek formája szerint. Hogy pedig egy órában minden jószágból éhenhalásra az értékes ember is ne jutna, rendeltettek, hogy valamit ki-ki beadná tizedét visszaadnák kivel táplálná magát és háza népét. Valami kevés pénzt immár öszveszerezvén vivék a Kapucsi pasához, kit Szejdi annak számlálására, felvételére rendelt és beküldött vala.