Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)
tányság elegyesleg a törökkel, a pusztán hagyott falukat, várasokat dúlják, gyújtogatják, a föld népétűi elmaradott jószággal osztoznak. Látván azért a környék, helyeknek az eget érő füstit és tüzét, felkészül a váras bírája öreg emberekkel, három szekéren, hogy az hatalmas fejedelemnek eleiben menjenek ajándékokkal, és főhajtó engedelmességgel, hogy így a varasnak óltalmot és megmaradást nyerhessenek. Kik midőn már útban volnának, a sok szemközben reájok jövő idegenek között ismernek meg az egri törökökben, kiknek esedeznek azon, hogy a több hadat megelőzvén, jönnének el elől a váras oltalmára, hogy valamiképpen a sok gyülevész népek közül mások elébb érvén, fel ne gyújtogatnák avagy dúlnák a várast, kiket sok kéréssel meggyőznek, egy várasbéli embert, úgy mint Herpály György uramat vélek visszabocsátván a váras felé indítnak. Ezek a több varasra menő hadat megelőzvén, a varasnak nagy oltalmára lettek, sok égető kurtyányoknak, kik egynéhány felől nagy dühösséggel a varasra rohanni akartak, eleikben kimenvén szándékokban csendesítették és a várasrúl elfordították. Elindított útját azért a váras böcsületes bírája mellette lévő főrendekkel együtt, akarván az elszánt helyre a pasához igazgatni, találkoznak reáj ok valami hitetlen kurtyányok, kik kivont mezítelen fegyverekkel és hozzájok elkészített nyilakkal élteket elfogyatni igyekező szándékkal forgódnak körölök, ruhájoktúl s egyéb jószágoktúl megfosztogatják, de a jó Isten megtartóztatja vérek kiontásátúl kezeket, és így életeket el nem fogyathatják. A más ruhájában is bírák uraimék Szejdihez elmennek, a váras oltalmára, csauzokat, őrző törököket kérnek, kiket azon napon, úgy mint 28. Ápr. szeredán a varasban magokkal együtt elhoznak. Két napot Szejdi azon helyben Szoboszló alatt hevervén, az hada minden környékséget felprédált és hamuvá tett. Harmad napon ismét, úgy mint pénteken, megindul azon helyrűl minden hadaival, jün Debrecen alá die 30. Ápr. Innen belől bírák uraimék egynéhányad magokkal a táborhelyre, a Passahalomig eleiben mennek, ott a földre előttök arcra borulván, tisztességet tesznek néki. Annak utánna a táboron lévő urakat, pasákat külön-külön megkeresvén, ajándékozták. Itt benn pedig a varason elkészítve tartanak minden élést, úgy mint szekér kenyereket, egynehány szekér abrakot, szénát, fát, jeget, tyúkot, ludat, tarhót és egyéb minden konyhájára kellő eledeleket, (öreg marhán kívül, kikkel már bővölködtek) kiket mind estig hortanak nékik. A váras minden értéke szerént való gazdálkodással, mind magának a pasának, mind mellette levő budai, egri, szolnaki tiszteknek és főrendeknek kedveskedik, hogy haragjukban ne essék. A sokféle kívánságoknak teljesítésében a tekintetes tanácsi rend, kapitányokkal, tizedesekkel és váras népével, mind éjjel-nappal van nyughatatlanságban. Külön-külön el van rendelve mindenféle táborra kiszolgáltatandó élésnek s egyebeknek gondviselője. Rendelnek a kapukra is nem csak a tekintetes tanácsi rend közül, hanem a kösség közül is törökök közt forgott, látott-hallott Öreg embereket, kik a kapukon, a csauzokkal együtt az hadaknak pénzekért kenyeret osztogattak. Akik pedig a pasának magának szükségére viseltek gondot, külön volt a
