Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

hanem némely részét pénzel kell teljesíteni a szekerekben is, úgy mint negyvenhatot el kellé küldeni, kikkel Egerben a törökök felosztozván mennek Szejdi pasa mellé. A szarvasi híd pedig már készüldögélvén, elküld a váras négy öreg embereket, kik közül első volt Biczó István uram Szepdi pasához ilyen izenettel: A váras a tábor jövetelinek hírét hallván vagyon nagy félelemben, többire futófélben, semmi úton-módon a bírák meg nem tartóztathatják, ha őnagysága oly oltalmazásával nem biztatja, kiben megnyughassék a sok hadakozásokban való kárvallás már az szegénységet is teljességgel minden javaiban megemésztette, elfogyatta, nincs már több hadat mire várni etc. Ezeket így Szejdi pasa megértvén, mond: a bírónak megmondjátok, a kapukat szorgalmatosan őriztesse, a váras népét megfutamodni ne engedje, én hitlevelet adok néktek, hogy e hadaktul semmi károtok csak két tyúkmony érő is nem lészen, ha pedig néktek két pénz érő kárt tenne, úri török hitemre fogadom, tízet adatok, vagy magam adok érette. De ha a váras megfutamodik, a bírákat a kapukban karókban veretem. A hitlevelet azért megíratván megpecsételi és kezekbe adván a váras követinek, békességgel hazabocsátja. Gyülekezik az itt környül lévő hajdúság, mezei hadakkal, szabad katonákkal (a török jövetelit hallván) Szoboszlóhoz, kiknek elöljáró kapitányok volt Barkóczi István. Itt volt Gyulai Ferenc váradi kapitány, váradiak, kállaiak és egyéb helybéliekkel felesen. Mindennap Debrecenből kívánván a táborokra élést. Közakaratból azonban beküldik Debrecenben, Kálióban lakó Budaházi Gábort levéllel és nyelvvel való ily izenettel. Az ellenség jövetele bizonyos, mind feles volta, az ellenség ellen való segítségre azért jöjjön ki mellénk aki a varasban megmaradását kévánja. Kire tanácsgyűlése lészen, hivatják prédikátor uraimat is, több öreg emberekkel, e kívánságoknak lehetetlenségét általlátván, választanak követeket a magyar táborra. Kiket azon levélhozókkal el is küldenek, hogy a várast e kívánság alól felszabadítsák, mellyet meg is cselekedének. Letévén azért ebbéli kévánságokat a vitézlő rendek, annak utánna bíró uram utcánként gyűlést tétet és mindenik gyűlésben Szejdi pasa levelét elolvassák, ígíretit is megbeszélik, a megmaradás felől biztatván a kösséget. Közönséges akaratból megegyeznek ugyanakkor azon, hogy egy is meg ne futamodjék, hanem Istennek könyörögvén, együtt éljen-haljon. Űjobban elküldenek Szejdi pasához egy embert úgy mint Pataki Albert uramat, ki már Fegyvernekhez érkezett vala, ekkor is újobb hitlevelet ád. Itthon pedig készülnek, kenyér, széna és abrak szerzéssel, kiket különkülön helyekre bizonyos emberek házaihoz hordanak. Általjünnek azonban a Hortobágyon a törökök táborostul kedd napon, kikkel a magyarok megellenkeznek de a törököknek feles voltokat s erejeket megismervén, előlök hátra állanak. Estvére kelvén azért, azon napon, die 27. Ápr. a környékségbéli hajdúk, házoknépével és jószágokkal, a táborral együtt mind elfutnak, úgy hogy helyben a reggelt senki nem várt. A török tábor annakokáért a Hortobágy mellől megindulván, száll Szoboszlóhoz a Kösély mellé szerdán, az 28. Ápr. Onnan szélyel eloszol a kur-