Barta Boldizsár: Rövid chronika - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Debrecen, 1984)

Bémégyen azonban Barcsai Ákos a törökök közé Szejdi pasához Tömösvárra. Hívattatik bíró uram is a pasa levele által ugyan Tömösvárra, hová elmégyen egynéhányad magával nagy félelemmel. Holott a pasa elsőben is Rákóczit s hadait-tudakozza, haragszik, fenyegetődik Rákóczi hadai tartásáért, parancsolja erősen, hogy negyven ezer tatároknak való élést készítene a váras, kiket minden bizonnyal teleltetni ide fogja szállítani, császár akarata is az volna, ha a Rákóczi hadait tarthatta a váras, az tatárokat is tartani kellene. Sok fortélyozási után előle elszidogatja. Akkor pedig már Szejdivel lévén Barcsai, nagy bíztában megkeresi bíró uram, hogy e Tyrannus előtt lenne gyámolsággal, de itt is nem kedvet, hanem kedvetlenséget találnak, mihelyt eleiben mennek, ilyen pirongató, ijesztő beszédét halják Barcsai Ákosnak. Én akaratomból hivatott (úgymond) titeket a pasa. Sőt én hivattalak a pasa levelével, mert magam levelére el nem jöttetek volna, ti engemet ti fejedelmeteknek nem ismertek, soha hozzám nem hogy embereteket, de egy ebeteket sem küldöttétek. Innen is a nagy haragot ismervén, előle ki kelletik menniek. Üjobban viszont másodnap megtalálják, hogy mind maga venné el haragját, mind ezt az idegen hatalmast engesztelné a várashoz, holott távollétében is oltalmát kellene nyújtani, annál inkább most jelenlétében szükséges. Sok utatás után azért, megvallja, hogy a pasa haragját mint hogy maga gerjesztette fel, le nem csendesítheti különben, hanem fizetés által. ígéri kegyelmességét is, hogy valamit fizetnének ezen casusban, kész lenne mind azokrul Erdélyben sóval a várast contentálni. Ez ígéret megvolt, de még gyümölcse nem látszott. Megengesztelik azért közakaratból a pasát két ezer talléroknak megígérésével, melyet mindjárt ugyanakkor, a környékbeli vidékségnek, makai és más helybéli, magyar keresztyéneknek segítségek által teljesítenek is, és Isten engedelmébül hazajünnek. Rákóczi pedig hadaival Erdélyben mégyen a váras is a quartélyozó katonáktul pihenést vészen. 1660. esztendőben választatik a főbíróságra tekintetes Dobozi István uram. Mindjárt az új bírót budai vezér Szejdi Memhet pasa az új esztendőben hivatja (mivel akkor ott commorált) a szokott ajándékkal, hová el is kelletik menni. Mindjárt a pasa a fortélyozáshoz kezd, hogy kémjét a bíró mind untalan járatná őhozzá, ki minden ott látott-hallott dolgokat Rákóczinak Erdélyben megvinné. Ott bíró uram mellett lévő egyik tanácsbéli embert, úgy mint Pataki Albert uramat erősen megvereti, végre parancsolatot ád, hogy a szarvasi híd csinálására gyalog embereket, ácsokat, kovácsokat küldene bíró uram, kit teljesíteni is kellé. Viszont Egrül is a pasa kér új óbban táborra való szekereket, szám szerént száznegyvenet, kinek leszállítására, vagy megkönnyebbítésére küldenek három tanácsbéli embereket, de semmi úton-módon le nem szeghetik,