Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1564-1565 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 10. (Debrecen, 1985)

e kérdést részletesen elemezzük s úgy láttuk, hogy ennek az évnek a példája sem változtat azon a tényen, hogy Debrecenben 1361, illetve 1552 után a bíró és a tanács játszott döntő szerepet az igazságszolgáltatásban is. (Debrecen története 1693-ig. Szerk. Szendrey István. Debrecen. 1984. 230. old. és az 1565/66. évi jkv. 100. oldali 5. regeszta; e munka nyomdában van.) E füzettel kapcsolatban még néhány kérdésre utalnunk kell, mivel a szokásos jegyzetelést nem alkalmazzuk. Nótáriusunk Böjtelő vásár idejéről szól. Böjtelő hava február s ekkor nem volt vásár Debrecenben. Ellenben Antal-napi vásár igen. Ez az Antal-nap január 17-én van, s ekkor kezdődött a téli kéthetes „szabadság", ami éppen februárra ért véget. Úgy véljük csak erről szólhatott a jegyző, vagy a szokásos heti sokadalomról, ami februárban is rendszeres. Továbbá; előfordul Csákóhegyes nevű helység a feljegyzésben. Ha közismert vagy könnyedén azonosítható helynévről van szó, úgy semmi magyarázatot nem adunk. Ebben az esetben azonban nem ez a helyzet. Szerkesztés közben tájékozódásunkra igen határozottan felmerült, hogy Csákóhegyes azonos Mezőhegyessel. Mi ennek sehol semmi bizonyítékát nem találtuk. Sőt Borovszky Samu Mezőhegyesről azt mondja: „Előnevével megkülönböztették a környéken levő többi hasonnevű falvaktól (Csákóhegyes, Királyhegyes stb.)". A kérdés tehát nem egyszerű, hiszen Csákóhegyesnek ma csak az emléke él. Hol volt, volt-e egyáltalán Csákóhegyes és mi köze lehet Mezőhegyeshez? Elsőben; Mezőhegyestől nyugatra, Makó felé valóban ott található ma is Királyhegyes (jelenleg Csongrád megyében), s a környéken még más Hegyes nevű hely is, de Csákóhegyes nincs. Mezőhegyessel meg amint Borovszky is mondotta, éppenséggel nem azonosítható. Ellenben elég távol Mezőhegyestől, Kondoros közelében létezett hajdan Ördöngös-hegyes és Csákó-hegyes, illetve Kiscsákó. A két Hegyes előbb egyesült, majd elpusztult s részben Kondoros határába olvadt, és a XVIII. században a Harruckern vagyon része lett. Előfordul még Kaszaperek is (ma Kaszaper Békés megyében) és sok más hely, melyek azonosítása nem jelent gondot. (Lásd Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig. 2. k. Bp. 1897. 257—263., 386., 465. old. és a térkép. — Karácsonyi János: Békésvármegye története. I—III. k. Gyula. 1896. I. k. 29., 181., 218—219., 228., 233., 260., II. k. 59—62., 195., 258. old. — Tanulmányok Békéscsaba történetéből. (Szerk. Kristó Gyula és Székely Lajos). Békéscsaba. 1970. 29., 39., 154—155. old. és a Mutató. — Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Békéscsaba. 1981. 52., 76., 125., 240., 246., 250. old. — Nem azonos Ördöngösegyházával sem!) Egy ízben helyettes főbírót említ a jegyző. (39/6. reg.) Voltaképpen a másodbíróról, illetve az első esküdtbíróról van szó, aki a főbíró mindenkori helyettese volt. Folytatjuk tehát az 1978-ban megkezdett munkát. Akkor túlzott optimizmussal azt hittük, hogy ez az elengedhetetlen tevékenység viszonylag gyorsan és soha meg nem állíthatóan halad majd. Ma már nem vagyunk ennyire derűlátóak. Lehetőségeink a feladat elvégzésére minimálisak s ezzel az ütemmel haladva beláthatatlan, hogy ez a jórészt kiaknázatlan kincs mikor kerülhet az olvasó kezébe, hiszen csak 1693-ig 22 levéltári kötetről van szó, és 6 év alatt csupán ezek első kötete jelenhetett meg a hét füzetben. így is hisszük, hogy a kezdeményezők és a közreműködők fáradozása nem volt hiábavaló. Debrecen, 1984 Szendrey István