Debreceni végrendeletek 1595-1847 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Debrecen, 1983)

Adattár - 17. Hatvani István (Péterfia u.), 1780. december 31.

Minden manuscriptumim pedig, vagyis kezem írásai, maradjanak a famíliámnál s conservaItassanak, míg azokhoz tudó ember leszen közöttük. Értem itt a férjfi ágat és igy Pált. Az ő halála után pedig Istvánra maradjanak minden írásaim, akár bekötve akár kötetlenek légyenek, ugy a levelek is. Ha pedig ezeknek maradékik között azokhoz tudó nem lészen, ellenben pedig a Hatvani Mihály öcsém uram gyermekei között arra született ember lészen, a vegye minden manuscriptumaimat keze alá s tartsa meg; ezt az egyet kivévén, ha az én fiaim vagy öcsém uramé vallásokat változtatnának (melytől őket az Ur Isten oltalmazza) igy Hatvani Mária leányomra s maradékira szálljanak s néki adódjanak, vagy az ő halálával Juliannának s ennek maradékinak maradjanak. Ha ők hozzá nem tudnak, ajándékozzák a debreceni reformátumCollégium bibliothecájának, ha ott azoknak helyet adnak. ötödször. Nem akarom, hogy egyik gyermekem is az édesanyját legkisebben is megháborítsa mindazokban, valami csak énrólam áll és marad; hanem hogy azokat egész jussal bírhassa ... A Mester utcai kerti szőlőt, mely bigetsével együtt 4 kapa szőlő volna, még életében nékem adta ipam Csatári István uram sok fáradságomért; ez akkor még csak gyenge palánt vált, és többet felénél én magam rakattam bé szőlővel, mivel gyep volt, a fákat is nagyobb részint én ültettem. A kólyí szőlőnek is felét Csatári János uramtól én vettem pénzen, ott házat és pincét csináltattam s a Pesten folyt perre is gróf Dietrichstein ellen én költöttem s a leveleket is kezemhez pénzen váltottam s a prókátornak én fizettem: Csatárba is a szőlőbe a házat, konyhája s borházával én csináltattam. A csatári két darab szőlő a feleségemre édesattyáról maradott; de itt is a vén szőlőt én vettem ki parlagos állapotjából: a Veres dombon való parlagos szőlőt odahagytuk. A Hatvan utcai két nyilas kerti szőlő is atyjáról maradott a feleségemnek, mely azelőtt a nagyanyjáé volt, Jóna Katáé, Csatári János feleségéé. A három malmok is Péterfián, a Csatári János uram háza előtt, mellyeket most ketten bírnak, édesatyjokról valók; de én azokra is és az ottlévő házak építtetésére sokat költöttem, igen csekély haszonért, gyakran csaknem semmiért. Az édesatyjok házát Péterfián, a malmokkal által ellenben, bátyja Csatári János uram magához váltotta és a feleségemet beöle 1500 Mftokkal kifizette. Ennek 1200 vagyis 1000 Rftja ma is megvan és nemes Debrecen városának interesre adta; a 300 forintokat pedig az atyja ura reámaradott adósságiba fizette, némely részét el is költötté, ugy hogy én a magaméból pótoltam a nála megmaradottat pénzt ezer rénes forintokra. Hatodszor. Jól fogja cselekedni a feleségem, ha mind a lovakat, mind a marhákat, sertéseket etc. mindjárt halálom után eladja és magának két tehé nnél többet meg nem hágy; nem özvegynek való a majorkodtatás, sem a hegyiszőlő tartás. Tartsa meg magának a két réti szőlőt, mig egészséges lészen, adja fiainak és leányainak a hegyi szőleit, hadd miveltessék, ha nekik tetszik, mig rajtok megosztoznak az anyjok halála után., Ha pedig egyik sem akarja a gyermekei közül miveltetni, adja el az anyjok a szőlőket s vélek ne bajoskodjék. A kólyi szőlőt adja valakinek gyermekei közül miveltetni, odaengedvén egész hasznát, ameddig ezt a szőlőt tarthatja, tartsa mind házastól, mivel ez úgyis örökre a gyermekeinek és attól még több is függhet idővel. Igy csendesebben élhet. Hetedszer. Hogyha az én feleségemnek halála után is ingó vagy ingatlan jószágok maradnak, azokkal az én két fiaim Pál és István s ugy két leányim, Mária és Julianna, mind egyaránt osztozzanak. Amely jegyruhát énnékem adott vala feleségem, tudniillik egy arannyal varrott fejér keszkenőt, ismét egy fejér arannyal varrott hálósüveget, egy aranygyürücskét valami ru-