Debreceni végrendeletek 1595-1847 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Debrecen, 1983)

Adattár - 17. Hatvani István (Péterfia u.), 1780. december 31.

binttal: ezeket mindjárt halálom után adják el és ezekre árokhoz tegyenek található készpénzemből 25 Rftokat; és mindenezeket adják a fiúi és leányi oskolákban tanuló árva gyermekek számára, a venerabile Reformatum Debreceni Consistoriumnak a kezébe: hogy azon esztendőben melyben kézhez adódik, vegyenek azoknak szükséges könyvecskéket s ruhácskákat, semmit ezen summácskából le nem tévén capitalisnak. Nyolcadszor. Ezenkívül azt akarom, hogy a nemességünkről leveleket, ugy a famíliára tartozókat, s egyéb litterale documentumokat s acquisitionalisomat, obligatoríakat, contractusokat a feleségem, mint gyermekeimnek természeti tutrixa conservallya: ugy is sok költségeimbe állott az énnékem, hogy Kisés Nagy-Hont vármegyékből testimonialisokat vegyek kí nemességünkről s ezen felyül, hogy Bihar vármegyében is publicaItattam s testimonialist vettem, melyben fiaim s testvéreim neveket is belététettem. Mindezekért én magam költöttem s fáradtam, ezért ezt is rendelem a famíliám díszére, hogy akárminémü írásaim, manuscriptumim osztályra ne menjenek a gyermekeim között; hanem maradjanak a feleségem keze alatt, a nemességrül s famíliánkról való levelekkel együtt. Hasonlóképpen im e következő apróságok se osztassanak el: egy arany pixis, aranyakat nyomó, mellyet méltóságos grófné Károlyiné őnagysága édesanyja, méltóságos báró Haruckerné egy benne lévő levéllel Bécsből nekem küldött; ismét két numisma, második József római császár ő Felsége házassága emlékezetire verettettek, egyik arany, másik ezüst, ezeket Anhalt Berneburg fejedelem egy levéllel ajándékba küldötte emlékezetnek okáért, mivel curam alatt volt kétszer is. Ismét egy fából pertificalt s aranyba foglalt pixis, ezt méltóságos báró Vécsei József ajándékozta volt más drága kövekkel, mivel gyakran curaltam. Ismét egy nagy vastag numisma ezüstből, mely 5 német forintosokat nyom. Nemkülönben néhai Felséges Mária Terézia megkoronáztatása emlékezetire veretett ezüst pénz: ugy hasonlóképpen a Szent István király Ordójánák felállításának emlékezetére Felséges Mária Terézia királyné által verettetett egy tallérnyi nagyságú ezüst pénz; mindezek a levelekkel, Írásokkal együtt, emlékezetnek okáért a nagyobbik atyafinál gyermekeim között conservaltassanak, de a nagyobbik a gyermekeim között számadással tartozik a több atyafiaknak, valamikor kívánják, hogy lássák azt, hogy semmi belölök el nem idegenitődött. Mikor utolsó szükségre jutnak maradékim, akkor azután adják el és azoknak árokkal egyaránt osztozzanak. Hogyha pedig az én gyerekeimnek idegen dolognak fog tetszeni és reménységek ellen fog esni, hogy róla őrejájok olly kevés marad, tudják meg, hogy az én szüléimről énreám semmi nem maradott, hanem ez az egy, hogy édes szüleim a retoríkájug taníttattak és a kegyességbe s Isteni félelembe kívántak nevelni. Igy tehát énnékem eleget adtak. Én elhitettem magammal, hogyha az én gyerekeim is az Ur Istent félik és igazán szeretik, tehát nagyobb kincsek marad és lészen, mintha én őnekiek sok pénzt vagy falukat hagyhatnék, ugy kinek kinek közzülük fog az Ur Isten annyit adni, amennyit bölcsnek és szükségesnek fog látni a megelégedésik és aki énreám gyermekségemtől fogva a semmiből gondot viselt bőven, ugy, hogy nemcsak árva atyámfiainak, hanem más szűkölködő szegényeknek is mindenkor még eddig adhattam valamit, hasonlóképpen őrólok is kegyelmesen gondot fog viselni, akikre talán énáltalam több fog maradni semminél, ha az Ur Isten éntőllem is szabadosan mind el nem veszi." (A továbbiakban arra az esetre is végrendelkezik, ha még az ő életében egyes családtagok meghalnának. Végül pedig 1782-ben. 1784-ben és 1786ban kiegészíti újabb néhány ponttal az eredeti végrendeletét.)