Debreceni végrendeletek 1595-1847 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Debrecen, 1983)

Adattár - 17. Hatvani István (Péterfia u.), 1780. december 31.

dolgaiba is a vejei s leányai tanácsából fog valamit cselekedni. Istvánka úgyis még most 14 esztendős gyermek. Die 23-a December. Harmadszor. Mivel pedig a gyermekeim között legkisebb Hatvani István, neveletlen lévén, Így még az ő tanulásainak és neveltetésének sok hija vagyon: annak okáért hagyok néki a készpénzbül, a magam tulajdon keresményéből 500 Rftokat ugy, hogy ez lészen az ő részén felül, mely néki a közönségesből fog jutni a több atyafival együtt. Mégpedig ez az akaratom, hogy ezen 500 Ftok mindjárt az én halálom után Istvánka számára valamely városnak vagy helységnek és nem magános embernek, ámbár kisebb hasznokra is, kiadattassanak. Igy ennek különösen vegye hasznát Istvánka mindjárt. Ezt fogja az édesanyja kiadni tiszteletes professor uraímék tanácslásából és a leányim s vejeim megegyezéséből. Jól cselekszi a feleségem, ha az interesből is a fiának capitalist csinálhat addig, mig reá szorul, és itt a hazába tanulásit el nem végzi. Hogyha pedig az édesnyjának halála történik s árvaságra marad: igy ebbe a történetbe kérem a tiszteletes debreceni professzor uramiékat az 500 Ftokból álló capitalisât vegyék a magok gondviselése alá és adják ki bátcságos helyre és az interessét adják esztendőnként leányom, Hatvani Mária Paxi Andrásné kezébe, hogy ez fordítsa fiamnak szükségére. Mikor, pedig 25. vagy 27. esztendős lészen, akkor adódjon a capitális is a kezébe és nem elébb. Ha pedig ezen esztendők előtt István meghalna: ebbe a történetbe légyen a capitális a több gyermekeimé és osztozzanak vele az élők, akiket az Isten meghagyónd közülük egyaránt; vagyis a három gyermekeim, úgymint Mária, Julianna és Pál és ezek maradéki. Emlékezzenek meg arról tiszteletes professor uraim, akiket az Ur Isten fog adni, hogy az én szcrgalmatosságom és szoros vigyázásom által is lett az a többek között, hogy a Collégiumnak kevés vagyonocskáját 1750. esztendőtül fogva 1780-dik esztendőig az Ur Isten tiz annyibul száz annyivá tette. Tekintsék meg a Collégiumnak ratioit és meglátják ezen írásnak igaz voltát, holott azalatt sok és terhes költségeket tettünk. Éppen nem a vejeimhez való diffidentiából irom ezt, midőn tiszteletes professor uraimékat kérem, hanem hogy sem itt nem laknak, sem pedig hivataloktól távol létek miatt erre nem érkeznének. Reménylem, testvér öcsém, senator Hatvani Mihály uram is meg fog arról emlékezni, gyermekségétől fogva egészen megházasodásáig, mint neveltem, taníttattam és miket cselekedtem vele: ezeket maga legjobban tudja, azért többet arról nem is szólok. Hogyha tiszteletes professor uraiméknak ez terhes volna, igy amicskéje marad szegény fiamnak, conscribáltatván, a nemes város árvái inspectora gondviselése alá adják csekély capitálisocskáját a testvérei és tiszteles professor uraim, hogy abból tápláltassék, tanittassék és ruháztassék. Én az idegennek, kit soha nem ösmértem: nevelője, tanítója és minden jószágának tutora lettem ingyen, melyet nemes Bihar vármegye jól tud: nem kétlem, hogy öcsém uram, mint Istenfélő, vér szerént való atyafi, szívére fogja venni ezen gyámoltalan fiamnak sorsát és azon igyekszik, hogy a kegyességben nevelhessék, a jó tudományokban ugy tanittassék, hogy valaha hasznos ember lehessen belőle. Sőt elhitettem magammal azt, hogy mind feleségemet, ki anyja helyett anyja volt sok esztendőkig, mind pedig többi gyermekeimet, bajos dolgaikban, hasznos tanácsával fogja öcsém uram segíteni és hogy kivált a két fiamnak csekély vagyonocskájck conserváliassék s el ne vesztegetőd jön, azon fog igyekezni. Negyedszer. Halálom után, hogy az én könyveim, csak kevés idő múlva mindjárt eladattassanak, ezt akarom; kivévén azokat, ha mi manuális könyvek kellenek Istvánkának és a Magyar Bibliákat, Magyar énekes és imádságos könyveket és a vallásra tartozókat s különösen a kegyesség gyakorlására. Ezeken osztozzanak meg gyermekeim magok között.