Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1556-1557 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 7. (Debrecen, 1983)

nővért egyáltalán semmi nem illeti azokból, egyedül a sógoraszszonyt. A keresettől tehát elesett, de a szenátushoz fellebbezett. 667/5. Az egész szenátus úgy határozott, hogy amikor országos vásárokat tartanak, minden debreceni (Debreczeniensibus) lakosnak kint az utcán és nem a háza előtt közel (olvashatatlan rész) lehet kirakni és eladni, de hétköznapon a vásárokon kívül nem szabad, hacsak nem a szekér hátán, amit nappal árulnak, a késő esti órákban csak azt vihetik be a házba, vagy ház előtt senki se áruljon, csupán csak a házak fedelei alól, egy forint büntetés alatt. 667/6. Garai (—) Máté a szenátorok előtt hitére és emberségére ígérte: kezét adja a főbíró úrnak, hogy ha valami tömlöcözés esne a török Cselebiért (Chelebi) a 26 forint miatt, ő maga jön majd ide Debrecenbe (Debreczinum) eligazítja és megfizeti, ígérte. Feria quinta sequenti (jún. 11. csütörtök) 667/7. Tibók (Tybok) Miklós a házát, amelyet a testvére, Tibók Lukács Tassi (Thassy) Istvánnak eladott 101 forintért, tiltotta, hogy a főbíró úr ne adja ki a levelet a mondott Tassi Istvánnak és másnak sem. 667/8. Varga (—) Balázs özvegye és Szabó (Zabo) Imre özvegye között a mi székünkön oly ítéletet hoztunk, hogy ameddig Szabó Imre özvegye él, őt az említett férjének, Szabó Imrének a nővére sem javaiban, sem pedig az örökségeiben ne zavarhassa, amely ítéletet urunk székén jóváhagyták, ezért a többi miatt Varga (—) Balázs özvegye a keresettől elállt. 667/9. Szabó (Zabo) Gáspár özvegye tiltakozott, hogy a felperes, Mezei (—) Gáspár juhász a mai napon az ítéleten egyáltalán nem jelent meg, tehát az előterjesztéstől elesett. 667/10. Szőr (Zeor) Péter kielégítheti Kovács (Kowach) Benedeket a törvényesen megnyert 80 forinttal, a só árával három napon belül, a közöttük lévő megegyezés szerint. Sabbato die Anthonii (jún. 13. szombat) 668/1. Kerekes (—) János özvegye összes gyermeke személyében tiltakozott amiatt, hogy Szűcs (Zewch) Tamás a férje végrendeleti végrehajtója ügyét, amit az úriszékre fellebbezett mindenki ellen, tizenöt napon belül átküldő levélben a nótáriustól nem vette ki, tehát a keresettől elesett. 668/2. Zsófia asszony, a néhai Kiskalmár (Kis Kalmár) Pál felesége és rabéi (de Rabé) Mákos (Mákos) István között, aki a nevezett elhalt testvére javaiból való része miatt perelte; a tanúk vallomásukkal bizonyították, hogy a javak közül semmi nem volt Kiskalmár Pálé, hanem minden a feleségéé, Zsófiáé volt, az atyjától Nagy Szabó (Nagy Zabo) Istvántól maradt, tehát semmi jószág és örökség a mon-