Debrecen város magistratusának jegyzőkönyvei 1550-1551 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár forráskiadványai 3. (Debrecen, 1982)

hogy akiért Ács Tamás már két határnapra elmulasztott 106 forintot megfizetni, már azt a kötelezettségtől feloldják és Szabó János minden vonakodás nélkül köteles azt megfizetni, Szabó János a tanács elé vitte, de a bíró által kitűzött napra az átvitelt elmulasztotta, ezért a perét elvesztette és elmarasztalódott. 250/4. Jó (Jo) Tamás özvegye, Katalin házát átvallotta vejének Jó Péternek a Nebánts utcában (Ne Banch wcza), hogy azt bírja és őt, Katalin asszonyt szolgálja, amíg csak abban a házban él. - fit % Feria tercia post Luce (október 21. kedd) 250/7. Orvos asszony (Uruos ázzonj) semmit nem nyert Fényes (Fenes) Mihályon, a fiú miatt, akit igyekezett megsérteni és gyalázott is. Feria quarta post Simonis (október 29. szerda) 252/4. Csorba (Chorba) Gergely és László letiltják és lefoglalják Tűgyártó (Tygyarto) Gergely hosszú leremberger (hozzu leremberger) posztóját és Juhos (Ihos) Antalnál levő követelését és Borsik (Borsyk) Flórián és Besenyei (Bessenyey) Tamán minden jószágát, 181 forint értékig. Feria tercia in festő Martini (november 11. kedd) 255/3. Egykori királyi szabó, Szabó (—) János, Ács (Alch) Balázs feleségével, Margit asszonnyal tisztes férfiak közvetítésével olyan egyezségre lépett, hogy Szabó János, Ács Balázs özvegyének, Margit aszszonynak fizet 132 forintot, ad egy kocsit (kochy) két lóval, egy asztalt és egy juhprémmel bélelt ruhát. Ha ezt megfizette neki, Margit asszony lemond minden javairól és vagyonáról, Ács Balázs házából kiköltözik és a hozományon kívül semmit sem visz el, azaz csak annyit, amennyit férjhezmenetelekor és esküvőjekor a férje házához hozott. A ház és minden vagyon Ács Balázs leányára, Katalin asszonyra száll és háramlik. A 132 forint megfizetésére határnapul nov. 30-át tűzték ki. Ezen Szabó János megad (kihúzva: a 100 forint egyharmadát) 50 forintot (kihúzva: másik harmadát pedig), a másik 50 forintot 1552. január 6-ra, a maradékot (kihúzva: a harmadik részt), azaz 32 forintot bőjtelőre (Beythelew, 1552 február). Ha pedig valamelyik fél e megegyezést felbontaná és érvényteleníteni akarná, a megegyezés szerinti becsűben (azaz 132