A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Veress Zsófia: Latin-magyar kétnyelvűség Debrecen városának 1606/1607-es Magisztrátusának jegyzőkönyveiben
62 Veress Zsófia: Latin-magyar kétnyelvűség Debrecen... a nyelven íródnak a törvények és rendeletek; ezen a nyelvin íródnak hivatalos nyomtatványok.22 Latinul íródtak pl. a középkorban a törvények, latin nyelven zajlottak az ülések a diétákon (országgyűléseken), a latin volt a katolikus templomokban a prédikáció nyelve. Aki ekkoriban latinul tudott, az számított igazán műveltnek. Ők, bár nem voltak nagy számban - főleg a deákok - ezért is nevezték a latin nyelvet akkoriban deáknak - az iskolában tanulták ezt a nem éppen könnyen elsajátítható nyelvet. A 17. században a latin és a magyar nyelv között sajátos viszony alakult ki, ún. kevert nyelvűség. A műveltek, akik jól tudtak latinul, belekeverték a latin szavakat a magyar szövegbe és beszédükbe. A mindennapi életben egy egyszerű embernek nem volt szüksége arra, hogy latinul tudjon, erre megvoltak a megfelelő emberek, így az előbb már említett deákok, vagy a hivatalos ügyeket az utókor számára rögzítő nótáriusok (jegyzők). A latin hatása irodalmi - és ezzel párhuzamosan közigazgatási nyelvünkre - a 17. századtól vált erőssé, amikor a magyarul és latinul egyaránt jól beszélő hazai szerzők természetes könnyedséggel keverték előadásukba a latint, különösen akkor, ha hirtelen nem jutott eszükbe a párhuzamos magyar szó. A latin e nagy térhódítása nyomán a 17. század második felétől kezdve nálunk ez a latin - magyar keveréknyelv válik uralkodóvá. A következőkben a kétnyelvűség eredetével, illetve néhány ehhez kapcsolódó fogalommal foglalkozom. Interferencia, kódváltás, kölcsönzés A kevert nyelvűség esetén nehéz megállapítani, hogy kódváltásról vagy kölcsönzésről van-e szó, különösen egy szó esetén, vagyis hogy egy másik nyelv szavát idegen szóként vagy leendő jövevényszóként használják. A lexikai kölcsönzést legáltalánosabban úgy fogalmazzák meg, hogy „egy nyelv elemeinek egy másik nyelvbeli reprodukciójára tett kísérlet”. A vizsgált forrásokban általában kódváltásnak lehetünk tanúi. A kódváltás két nyelv váltakozó használata ugyanazon megnyilatkozáson vagy diskurzuson belül. Alakilag lehet egyetlen szó, kife22 Uo. 48.
