A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)

Tanulmányok - Bényei Miklós: Széchenyi István az álmosdi keresztapa

Noha a hajdú-bihari és debreceni kutatók körében olykor-olykor szóbeszéd tárgya volt, e forrásadatot a Széchenyi-irodalorn mind ez ideig nem említette. Nyomtatásban először, a 2002-ben napvilágot látott településtörténeti áttekintésben Vajda Mária adott hírt a grót fordulatos életének erről a feltáratlan epizódjáról.11’ Két évvel később a helyi gyülekezet nemrég elhunyt lelkipásztora, Vancsainé Zimányi Erzsébet a községi újság induló számában idézte is a szöveget, sajnálatos módon az eredetitől némileg eltérő formában.1 Az álmosdiak egyébként már évtizedekkel ezelőtt fel akarták hívni a figyelmet erre az érdekes adalékra. Egy 1916-ban keletkezett, ismeretlen célú adatgyűjtés összeállítója (feltehetően az akkori református lelkész) érdemesnek látta kiemelni, hogy Péehy Ferenc első lányának Széchenyi István gróf lett a keresztapja. A szövegről 1955-ben gépelt másolat készült, és rögtön be is került a Tiszántúli Református Egyházkerület levéltárába18, ám fél évszázad alatt senki sem érdeklődött iránta.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI. 93

A szülök és Széchenyi István

Egyáltalán nem véletlen, hogy a fiatal Péchy-házaspár éppen Széchenyi Istvánt kérte fel keresztapának. A család és az ekkor még huszártisztként szolgáló gróf kapcsolatai jóval korábbra nyúlnak vissza.

A péehújfalusi előnevet viselő Péchy família még a késő középkorra vezeti vissza nemesi eredetét.14 Rendkívül kiterjedt, több ágra szakadt család Magyarországon és Erdélyben.'0 Voltak közöttük római katolikusok és refonnátusok, zömük köznemes maradt, de akadtak bárók is. Számos nemesi és főnemesi családdal kerültek rokonságba. Az igencsak esetlegesen és töredékesen fennmaradt irataik így is

lft Vajda M. i.m. 187. p.

17 Vancsainé Zimányi Erzsébet: Az álmosdi Református Egyházközség. In: Almosdi Hírek, 1. évf. 1. sz. 2004. május. 6. p. A kis lapot Álmosd Község Önkormányzatának megbízásából a polgármester adta ki, és negyedévente szándékoztak közzétenni.

18 TlREL 1. 8. c. 1. Álmosd, 1916. évi gyűjtés.

Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. 9. köt. Pest, 1862. 176. p.

7,1 Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 8. köt. Bp., 1914. 223-246. p. Csak a XIX. századi neveket több mint húsz oldalon sorolta fel a Magyar nemzetségi zsebkönyv. 2. rész. Nemes családok c. kötet: Bp., 1905. 491-515. p.