A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Blazovits László: Megjegyzések a Középkori Szeged, Gyula és Debrecen lakóinak magánjogi helyzetéhez
27 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI. annak négy, Hajgató Pétertől származott gyermekével. Hajgatóék nemesek lehettek, mert az egyezséget egyengetők között lévő Hajgató Demetert a bejegyzés nemesnek mondta, mégis polgárok módjára osztozkodtak. A már a családból kivált, Hajgató János valamivel nagyobb részt kapott a vagyonból (állatok). Eme rész leválasztása után a maradékot hat egyenlő részre osztották, amelyből János egyet kapott, a többi az asszonyé és a gyerekeké lett. Feltehetően az utóbbiaké ma52 radt a ház is, amelyben laktak. Deák Makai Péter és felesége, Erzsébet válópere — erre lehetőség adódott, mert Debrecen lakói ekkor már protestánsként éltek —, amely az erdélyi fejedelem bírói székét is megjárta, úgy végződött, hogy az alperes és a felperes, Erzsébet asszony között az alperes ingó javait fele-fele részben osszák fel. A fiúk az apával, a lányok pedig az anyával maradtak. Az ingatlanról, a házról itt sem esett szó.52 53 Végül még egy eset: Kenyérsütő Veronika felperes asszony és veje, Szabó Bálint jogvitájában úgy ítélt a városi bíróság, hogy Szabó Bálint minden, a felesége után maradt vagyonát (lovakat, szekeret és egyebet) hozzon elő említett felesége árváin kívül, és a javakat egyenlő részben osszák fel.54 A bejegyzés rövidsége nem nyújt lehetőséget arra, hogy elemezzük az esetet. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy itt sem jobbágyi, sem nemesi öröklési renddel nem találkozunk. Mindenesetre az örökhagyó anyjának valami része lehetett még lánya vagyonában, amelyet külön kezeltek házassága után is. Az is lehetséges, hogy második házassága volt, és a gyerekek az elsőből származtak, akiknek viszont a vő, talán mostoha apa lett a gyámjuk. Debrecenben, bár lakói jobbágy jogállásban éltek, szemben a gyulai eljárással, a parasztpolgárok magánjogi viszonyaikban a városi jog szerint cselekedtek. Az adásvételekben nők és férfiak különbségtétel nélkül részt vehettek. Az örökítésben szintén a királyi szabad városokban hatályos szabályok érvényesültek főszabályként. Ez esetben a jegyzőkönyvbeli bejegyzések szűkszavúsága miatt további jogesetek vizsgálatára és elemzésére van azonban szükség. Az örökítés és adásvétel tekintetében nem a földesúr szabott korlátokat, hanem az, hogy a város polgárainak közössége birtokolta a szántókat és a városhoz közel fekvő területeket. A polgárok adójuk mennyiségének megfelelő 52 DVJ 1573. 2. sz. 53 DVJ 1573. 1. sz 54 DVJ 1573. 3. sz.
