A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)
Tanulmányok - Blazovits László: Megjegyzések a Középkori Szeged, Gyula és Debrecen lakóinak magánjogi helyzetéhez
26 Blazovits László: Megjegyzések a középkori Szeged,... ge István, aki május 12-én Török Ferenc földesúr székéhez fellebbezte ügyét, amely abból származott, hogy anyja a házát 105 forintért Rózsa Lászlónak tartozása fejében lekötötte. 6 Cecília asszony az elhunyt Érsek Demeter nővére, az özvegy ellen az örökség miatt indított pert szándékozott az úr székéhez fellebbezni, azonban ettől július 6-án elállt.46 47 A tényállás megértéséhez annyi magyarázatot illeszthetünk, hogy az esetben arról volt szó: az örökhagyó Érsek Demeternek a házasságából nem született utód. Lemenő nélkül viszont a hagyatékon a túlélő házastárs és az örökhagyó rokonsága, jelen esetben Cecília asz- szony osztozott, feltehetően fele-fele arányban. Az utóbbi jogeset az adásvételről átvezet bennünket az öröklési joghoz. Hogy a gyermektelen házasság esetében Debrecenben a fent leírt módon valósult meg az örökítés, azt egy másik példa is mutatja, Deák Imre 1549. november 7-én vallomást tett arról, hogy Varga Balázs özvegye az örökhagyó házának fele részét neki kifizette, a másik rész viszont a jog szerint az asszonyt illeti meg.48 A városkönyvi bejegyzésekből megállapíthatjuk, hogy a gyermektelen házasságok esetén az örökösödési eljárás Debrecenben a városi jog szabályai alapján következett be. Az anya és fia örökösödése tekintetében az 1549-ből kigyűjtött esetekből nem rajzolódott ki szilárd kép. A Szegedről Debrecenbe a török elől menekült Tóth Mihály, a jó lovas gazda, aki később hajdúi élén sikertelen kísérletet tett Szeged visszafoglalására, azt vallotta, hogy mindazoknak a hagyatékoknak a fele része, amelyeket Szegeden bírt, anyját, Tóth Illés özvegyét illeti 49 Kalmár János özvegye fiával együtt 1550. március 30-án azt vallotta, hogy mindenből, ingóból és ingatlanból a fiát egyenlő rész szerint kielégítette.50 Csanak Ferenc és anyja, valamint Veres Pál özvegye, Margit asszony és fia János hagyatéki osztozásában viszont a fenti két példával szemben csak az ingóságok örökítéséről van szó.51 Ugyancsak az ingóságokon osztozott az elhunyt Hajgató Péter fia, János az özveggyel, mostohaanyjával, és 46 DVJ 1549. 40. sz. Hogy ezen időben miként alakult a jogorvoslat rendje Debrecenben, arra 1. Blazovich László: Városok az Alföldön a 14—16. században. Szeged, 2002. 159-164. 47 DVJ 1549. 130. sz. 48 DVJ 1549.330. sz. 49 DVJ 1549. 391. sz. 50 DVJ 1550. 477. sz. 51 DVJ 1549. 114. sz. 1550. 278. sz.
