A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)

Tanulmányok - Blazovits László: Megjegyzések a Középkori Szeged, Gyula és Debrecen lakóinak magánjogi helyzetéhez

lalkozóknak mindaddig, amíg a bért fizették. Ez a rendszer 1818-ig maradt fenn.41 E földekből, amelyekből szántót és legelőt is felfoghattak, minden debreceni lakos válthatott bérletet. Tehát Debrecen paraszt polgárai városunk határát földközösségi formában kezelték. Erre véleményünk szerint az említett 1571-es adat előtt a városi jegyzőkönyvek 1547-ből adatot szolgáltatnak azzal, hogy a birtokforgalomról szólva a szántókról és egyéb földekről hallgatnak. Feltételezhetjük, e rendszer korábbi meglétét, ugyanis a birtokosok számára az adót a Debreceni család óta a település évi egy összegben rótta le.42

A debreceniek, amint a forrásokból kiderül, városi ingatlanaik felett szabadon rendelkeztek. Az adásvételt azonban bevezették a városkönyvbe, miután erről örökvallást tettek. így járt el Ács Balázs, aki a Piactéren lévő házhelyét Szabó Jánosnak adta el 1549. május 9-én 125 forint értékben négy tekintélyes polgár tanúbizonysága mellett. Az érték nagyságára utal, hogy a tekintélyes férfiak között az egyik tanú, Kalmár István esküdtbírói tisztet töltött be.43 A férfiak és nők nemre való különbségtétel nélkül bonyolították jogügyleteiket, amint ez kiderül Kalmár Máté egykori debreceni polgár leánya, Katalin asz- szony ügyletéből, aki abban az időben a kassai Deák Albert felesége volt. Férjével egyetértésben ugyanis eladta apja után reá maradt házhelyrészét nővérének, Dorottya úrnőnek, és az adásvételbe beszámították azt a házhelyet, amelyet Dorottya apósától kapott teljes rendelkezésre.44 Dorottya kassai házhelyét nyilván Katalinék vették át, és értékét beszámították a nővérnek eladott debreceni telekbe. Még ugyanebben az évben Szilágyi Bálint Csiszár Péternek adta el a Szent László utcában lévő házát 3 forintért úgy, hogy a vevő azt tovább örökíthette. Szilágyi Bálint az adásvételt illetően szavatosságot is vállalt.45

A debreceni polgárok azonban mégsem éltek teljesen mentesen uruk akaratától. Nemcsak adóztak mindenkori uruknak, az beleszólt jogvitáikba is. A városi bíróságtól az úr ítélőszékéhez fellebbezték azokat az ügyeket, amelyekben jogvita keletkezett a felek között és az egyik fél a városi bíróság ítéletébe nem nyugodott bele. így tett GyenHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI.

_________ ____25

4

1 Módy György 1958-1959.35-36.

42 Debrecen története 1693-ig. 1. 138-141. A vonatkozó részt Szendrey István írta.

43 DVJ 1549. 39. sz.

44 DVJ 1549. 131. sz.

45 DVJ 1548. 428. sz. __________