A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)

Tanulmányok - Blazovits László: Megjegyzések a Középkori Szeged, Gyula és Debrecen lakóinak magánjogi helyzetéhez

tek.”31 Az oklevélben tehát a Werbőczy által leírt szokásjogi szabályoknak megfelelően rendelkezett Corvin János, ami megerősít bennünket a fentebb elmondottakban.

Mielőtt tovább mennénk, nézzük meg, mit tekintett a középkor embere ingónak, illetve ingatlannak. A Szász Tükör szerint az ingatlanokkal szemben mindazon dolgok, amelyek állaguk változtatása nélkül elmozdíthatok, ingók, tehát a nem tartósan földhöz erősített tárgyak, amelyek közé a piaci bódék, fából ácsolt házak is tartoztak, vagy például a szélmalom. Mindaz, amit a fáklya lángja felemészt, illetve eléghet és elpusztulhat, az ingókhoz számítható.

E természetes szemléletet követő felfogás azonban a középkor során változott, ugyanis később a mai értelemben vett számos ingóságot az ingatlanok közé számítottak, mint például az örökölt vagy eladott földön élő szolgákat, vagy a különösen értékes tárgyakat, mint a páncél és ágyú vagy az arany és ezüst tárgyak, eszközök. Ide számították a fekvőségek eladásából származó pénzt is. Sok egyes dolgot együtt számolva ugyancsak ingatlannak tekintettek, mint például egy értékes műgyüjteményt vagy könyvtárat, vagy Magyarországon a ménest. A kőből (téglából) épitett ház ugyancsak az ingatlan részének számított, az ácsolt faház hovatartozásának megítélése területenként változott. A középkor későbbi időszakában tehát végső soron az értékétől függött, hogy mit tekintettek ingatlannak és mit ingónak.32

Gyulán tehát a jobbágyok telki állományukat a Hármaskönyvben leírt módon adhatták, vehették, így lehetett szerzett vagyonuk, és örökíthették azt. Ingatlanaik közé még a téglából épült házak tartoztak. Ingóságaik köre a tárgyalt időszakban az ácsolt bútorokra, a ruhaneműkre, a használati és személyes tárgyakra terjedtek ki, valamint az állatállományra, továbbá a begyűjtött terményre és a pénzre. A gazdagabbak ékszerekkel is rendelkeztek. A szegényebbek faházait szintén az ingóságok közé számolhatjuk. Ha tovább költöztek, szétszedték, és magukkal vitték új lakhelyükre.

A szabadalomlevél azon része, amelyben Corvin az ingóságok örökítéséről rendelkezett, arra enged következtetni, hogy korábban a földesúr az örökös nélkül elhalt jobbágy ingatlanai mellett ingóságaiból is részesedett. Valószínű, az utóbbi esetről lehetett szó, mert Bran22 Blazovits László: Megjegyzések a középkori Szeged,...

31 Blazovich László 2007. 44.

32 Bevezető. In: Eike von Repgow: A Szász tükör. Közreadja Blazovich LászlóSchmidt József. Szeged, 2005. 18. ________