A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 31. 2006–2009 (Debrecen, 2009)

Tanulmányok - Ónodi Magdolna: Kaba

velük, talán nem is tudtunk volna. Teát kaptak inni egy nagy fazékból és kukoricát majszoltak.

Az ágyúk moraja egyre közelebbről hallatszott. A levente-korú és huszonéves fiúkból mindig kevesebbet láttunk a faluban. Ügy mondták, meg kell erősíteni a védelmi vonalat a Tiszánál, oda viszik őket.

Egy szeptemberi este, ha jól emlékszem, 17-én légiriadó volt. A Pósalaki Zoliék tanyájára mentünk ki, az udvaron ásott légó pincébe bújtunk. Debrecent bevilágították a Sztálin gyertyák, melyek a város felett ragyogtak, mint csillagokból álló füles kosarak vagy karácsonyfák. Egyik társunk felesége szült a klinikán, aggódva néztük a fényeket.

Októberben azt az utasítást kaptuk a községi tanácstól, csomagoljuk össze a legszükségesebbet az autóba és várjuk az indulási parancsot telefonon. A jegyzők már együtt vannak Püspökladányban, ott kártyáznak. A tisztviselőknek menni kell, kiürítik a falut. Ruhástól feküdtem le az ágyra, vártam a telefont az éjszakában. Október 7-én este puskaropogás féle hangzott. Felvettem a telefonkagylót - süket. Nincs vonal. Erősödött a puskaropogás zaja. Mindannyian a fürdőszobába kuporodtunk, az védett hely volt. Apám kimerészkedett a kapu alá, de visszaparancsolták. Lóháton állt ott egy orosz katona, puskával. Vártuk a hajnalt, hogy megtudjuk, mi van? Báránd felől jöttek az oroszok és nyomultak Hajdúszoboszló felé. Reggelre csend lett. Emlékezetem szerint az a hír járta, a postáskisasszony Sugár Vilma, 22 éves, nyaklövést kapott és meghalt.

Itt a főutcán nem lehet maradni, ez már biztosnak látszott. Fogtunk egy fazék lesütött kolbászt, kenyeret, baracklekvárt és mentünk a szomszéd utcába, Juhász néni pincéjébe. Mire megkezdődött az igazi harc, ötvenhatan kucorogtunk benne. Velünk volt a két székely család is, pár napos gyerekeikkel.

B. J. csendes ember volt. Nem tudtuk,, hogy annyira várta az elvtársait, akiket karlengetéssel üdvözölt az első lövések hallatán. De nem beszélhetett velük, egy golyó eltalálta.

Egy mosóteknő egy többgyermekes család fekhelye lett, apám bőrkabátján feküdtek a teknőben. Nekem szerencsém volt, egy fagerendán alhattam anyámmal felváltva. Víz helyett csak bor volt egy hordóval. A süket Ágnes néni ki-kijárt az istállóban bőgő tehenekhez, meg tojásokat összeszedni a tyúkok alól. Lőttek kint, de őt nem találták el.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXXI. 139