A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Szerdahelyi Zoltán: Szemelvények a Baranyi család XVIII. századi történetéből - A "Baranyi-per"
94 tagok között. I. Miklósnak kilencszáz forintért28 elzálogosította a guzsári pusztát a Parlagi és a Fodor család. A zálogidő letelte után I. Miklós nem volt hajlandó elfogadni a visszaváltás tényét, amiért beperelték őt. A végkifejletet azonban nem kellett megvárni, mert az alperes kielégítette a felperes akaratát és helyreálltak a régi viszonyok. Érdemes megnézni ennek a pusztának a földrajzi elhelyezkedését és világossá válik, hogy miért ragaszkodott hozzá annyira I. Miklós: Nyugatról az újlaki, keletről a váncsodi puszták határolják29. Mindkét puszta I. Miklós tulajdonában volt, így érthető, hogy nagyobb előnnyel járt volna a közvetlenül szomszédos területek birtoklása. Baranyi Gábor tovább folytatta apja birtokszerző tevékenységét, így az eddigieken kívül birtokos volt még Bártfalván, Darvason, Vekerden és biztos, hogy a lista még így sem teljes. Érdemes megvizsgálni az ifjabb Baranyi Miklós 1788-ból származó adománylevelét, édesapja 1752. március 27-i végrendeletét, valamint az 1778-1780-ig terjedő időszakból származó tanúvallomási jegyzőkönyveket30, amelyek fontos részleteket tartalmaznak mind a per menetével, mind a per tárgyát képező javak nagyságrendjével és minőségével kapcsolatban. 1755-ig tartott a törvényes fiúságot bizonyító per első szakasza, melynek lezárulta után31 a jogos - vagy jogosnak vélt - örökségért indult meg a harc, most már az 1756-ban elhunyt “édesapa” helyett az utódokkal (itt elsősorban Gáborra kell gondolni) szemben. Nem egyforma feltételekkel kezdődött a per, ez érthető is, ha a szembenállók társadalmi-gazdasági pozícióját megvizsgáljuk. Baranyi Gábor és György utódai jelentős vagyonnal (elég, ha csak a micskei uradalmat említjük) és magas közjogi méltósággal rendelkeztek. Baranyi Gábor és édesapja is viselték a bihar megyei alispáni címet, ami - ha a köznemesi státust figyelembe vesszük — talán az elérhető legmagasabb méltóság volt számukra. Ezenkívül I. Miklós a Hét- személyes Tábla egyik ülnöke volt, ami tovább növelte a család tekintélyét. Gábor és felesége, Bagossy Zsuzsánna magánlevelezésében32 33 a férj többször küldött levelet feleségének Pozsonyból, ami valószínűsíti, hogy országgyűlési követ volt, (tudjuk, hogy az országgyűlések színhelye a XVIII. század folyamán végig Pozsony volt, s csak 1790-ben ült össze Budán). Velük állt szemben az a Baranyi Miklós, aki Debrecenben telepedett le és a paplankészítés mesterségét tanulta ki, de természetesen ezenkívül más tevékenységekkel (kereskedelmi, mezőgazdasági) is foglalkozott. Utóbbi így ír a szemben állók közt meglevő különbségről: ”... az ellenkező felek, mind igen hatalmasok, és Atyámnak minden Jószága bírása mellett tehetősök lévén, könnyű volt nékiek az ellenem kifogó leveleiket és színes próbáikat a Törvény előtt gyámolítani, mind azért, hogy ezen a vidéken lévő világi és Egyházi Előkelő Tiszt Uraik nagy hajlandósággal voltak többnyire erántok...mind azért, hogy a Törvénytudó embereknek is a színét a magok részére tudták vala meghaltatnr ... ”. Szerdahelyi Zoltán: Szemelvények a Bárányi család XVIII. századi... 28 1 Rft, rajnai forint vagy rénes forint = 20 garas = 60 krajcár (100 Rft= 80 magyar forint) 29 Részletes leírás: IV. A. 6/d. 202. k. 30 Zoltai Lajos szerint (im. 175. o.) Ungvári Katalin még tudta az eredményt. Mivel ö 1755- ben Italt meg, így mindenképp véget kellett érnie a pernek eddig az időpontig. 31 A levelekben elsősorban az uradalom irányításával kapcsolatos teendőkről írtak. 32 Jókai Mór: im. 238. o. 33 Egészen 1735-ig Debrecen helyett Nagyváradon működött a bíróság.
