A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Mónus Imre: Adalékok a Rákóczi szabadságharc történetéhez
84 nappal meghosszabbítsa. A Lengyelországból visszatérő Rákóczi Vay Adám javaslatára megbízta Károlyit, hogy közölje Pálffyval, találkozni kíván vele. Rákóczi és Pálffy 1711. január 31-én Vaján Vay Adám kastélyában találkoztak, kéthetes szabályszerű fegyverszünetet kötöttek, kijelölték a demarkációs vonalakat, és megállapodtak a tárgyalások megindításáról, noha Rákóczi csak államhatalmi szinten — mint a konföderáció választott fejedelme - volt kész tárgyalásokba bocsátkozni, Pálffynak pedig csupán a személyesen meghódolóknak adandó kegyelemre volt felhatalmazása. A fejedelem I. József császárnak levelet írt, melyben személyes hangvételben tudatta, hogy a szent békesség útját keresi, s tájékoztatta a konföderáció létrejöttéről és az abban betöltött tisztéről. Egyidejűleg a berlini angol követ útján eljuttatta békeindítványát a bécsi angol követhez, és ismét kérte Anna királynőt és a holland rendeket, hogy közvetítsék és garantálják az ország szabadságát biztosító megegyezést. Rákóczi Károlyira bízta, hogy várja a választ, és elküldhesse megbízottait a főparancsnokhoz, s О február 21-én a Vereckei-hágón át elhagyta Magyarországot, hogy Lengyelországból tartsa a kapcsolatot a tárgyalásokat közvetítő hatalmakkal és szövetségesével. Pálffy és az öt helyettesítő Locher Debrecenbe hozta a választ, és Károlyit felelősségre vonta, hogy a fejedelem miért nem várta meg a császár válaszát. Így a végleges határozati javaslatot csak akkor közük vele, ha hitet tesz, hogy a katonaságot is megnyeri a megegyezés ügyének. Károlyinak nem volt sok választása, mert közben Tokaj és Sárospatak is a császári seregek harapófogójába került, Ö már lényegében Tégláson elkötelezte magát. A fejedelemmel találkozva a debreceni paktumról nem szólt, de a fejedelem a megfogalmazott deklarációt is kifogásolta. A fejedelem parancsára hivatkozva összehívott szatmári gyűlés résztvevői április 5-én azt hitték, hogy Károlyi a fejedelem egyetértésével kötött deklarációt ismerteti velük. Rákóczi fejedelem Péter orosz cár fogadására készült, amikor értesült a szatmári gyűlés határozatáról. Ekkor Károlyit leváltotta, s helyette főparancsnoknak Vay Adámot nevezte ki, és közölte, hogy Pálffy és Károlyi megállapodása az ország szempontjából nem fogadható el. A Rákóczi nevében 1711. április 27-re Husztra összehívott gyűlést Károlyi Szatmárra tette át, és Károlyi mint főparancsnok vette kezébe a tárgyalások irányítását, megtévesztve a gyűlés résztvevőit. A megegyezés szövege mindent a császár kegyelmére bízott, 18 hívével az uralkodónak hűségesküt tett. Károlyi a fegyverviselő érdemes jobbágyokat a földesúri hatalom alól kiemeltette, Ráday a tárgyalásokkal megbízott szenátor csak annyit tudott elérni, hogy a jászok, kunok és a hajdúvárosok szabadságát az egyezménybe foglalják bele, az erdélyi feltételek közé pedig felvették, hogy mindez a három nemzetre értendő. Ezalatt Károlyi megkezdte a hadsereg feleskettetésének és feloszlatásának előkészületeit, a külföldön tartózkodó, orosz cár segítségét kérő fejedelemnek április 28-án éjjel megírta a történteket, s kérte, hogy fogadja el. 1711. május 1-én Szatmárban a nagymajtényi síkon hadimustra címen 10 000 főnyi katonaság tette le a fegyvert, és hűséget esküdött a halott császárnak, ugyanis április 17-én himlőben meghalt I. József császár, de a megegyezés sikere érdekében a bécsi udvar ezt titokban tartotta. Mónus Imre: Adalékok a Rákóczi szabadságharc történetéhez
