A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)
Tanulmányok - Mónus Imre: Adalékok a Rákóczi szabadságharc történetéhez
A magyarországi főúri-nemesi szervezkedést azonban a Habsburg- kormányzat nem tudta felgöngyölíteni. A részvevők példásan összetartottak, Rákóczi pedig a börtönből megszökött és Bercsényi mellett Lengyelországban talált menedéket. A politikai bonyodalmak, a rossz gazdasági helyzet következtében Thököly kurucaiban, a hegyaljai felkelés jobbágyaiban a szabadság eszméje tovább élt, a Tiszaháton - Szatmár, Bereg, Ung, Ugocsa vármegyékben 1702-ben a szegénylegények mozgalma országos jelentőségűvé terebélyesedett, vezetőjükké a sókereskedő Esze Tamást választották. Később a váradi börtönben raboskodó Kiss Albert is hozzájuk csatlakozott. Rákóczi felé minden bizonnyal a tiszaháti bujdosók figyelmét Esze Tamás tudatos és átgondolt politikája fordította. Rákóczit keménykezű, birtoképítő földesúmak ismerték meg jobbágyai. A kamarai igazgatás zűrzavara után rendet és nyulamat teremtett birtokain, védelmet, igazságos elbírálást nyújtott a hatalmaskodókkal szemben, szerették és becsülték. 1703 májusában a breznai várban Rákóczi Ferenc herceg szerződést között Esze Tamással, hogy a Habsburgok ellen Magyarország állami önállóságáért háborút indítanak. A kiáltványt Rákóczi Bercsényivel együtt május 6-án bocsátotta ki: nemeseket és nemteleneket, világi és egyházi személyeket, fegyverviselőket és otthonlakókat fegyverbe szólítanak. A porcióztató és adóztató monopóliumokat állító hatalom ellen az országot fegyverbe szólítják. A követeknek a „ Cum Deo pro Patria et Libertate ” feliratú zászlót adta, hogy hitelük legyen a lakosság előtt. 1703. május 12-én Esze Tamás sereggyűjtő felhatalmazással, tiszti kinevezésekkel, a breznai kiáltvány több példányával indult Magyarországra. Nem sokkal ezután Rákóczi Bercsényivel együtt elhagyta Breznát, hogy a támadáshoz szükséges pénzt, hadsereget és fegyvereket megszerezze. Eközben a hazatérő Esze Tamást robbanásig felszült légkör fogadta. Megtudták, hogy Nigrelli felső-magyarországi főkapitány parancsára a vármegyék Szatmár várparancsnoka támogatásával és Károlyi Sándor szatmári főispán vezetésével május 21-én a Tiszán átkelve a szervezkedők ellen készülnek. A felkelők erre május 20-án kitörtek a hegyek közül, elfoglalták a tiszai révet, s meghiúsították a vármegyék támadását. 1703. május 21-22-én Rákóczi zászlóit Tarpa, Vári és Beregszász piacán kibontották. Ugyanekkor Károlyi Sándor gróf, szatmári főispán vezetésével a felkelők ellensereget szerveznek. A felkelők ezt nem várták meg, a Tisza vonalát megszállták és a kezükben tartották a Kárpátok hágóit, elrekesztették egymástól Szatmár, Huszt és Munkács császári őrségét. Három fő kisnemes Rákócziért kiutazott, hogy a seregek élére hívja. Esze Tamás csapata a Tisza vonalától északra Kiss Albert seregével egyesült, június 6-án Dolhára vonult, hogy bevárja Rákóczi válaszát. Eközben a környező vármegyéket Károlyi fegyverbe szólította, hogy kidolgozzák a felkelők bekerítésének tervét. A hajdúvárosok és a Debrecenben állomásozó Montecuccoli-ezred segítségére is számított. Bihar, Szabolcs és a hajdúvárosok azonban távol maradtak. Károlyi Sándor serege Dolhánál a borba és álomba merült felkelők csapatát szétszórta., Esze Tamás a lengyel határ felé, Kiss Albert a munkácsi uradalomba menekült. Ez a vereség Rákóczit döntés elé állította. Ha nem akarja feladni szándékát, hogy változtat Magyarország helyzetén, azonnal be kell jönnie az Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 75
